Egy békés kisváros szélén, ahol a háztetők cserépből voltak, a kéményekből füst kanyargott, és minden reggel madárdal ébresztette az utcákat, élt egy lelkes és okos mentőkutya, akit Zsarunak hívtak.
Zsaru német juhászkutya volt, mindig egy kék mentőmellényt viselt, amiben volt síp, mini térkép és egy elemózsiás zseb – csak kutyáknak! Ő volt a város hivatalos segítője: ha valaki bajba került, ha egy kerékpár elakadt vagy egy macska fára mászott, Zsaru már szaladt is, fülét hegyezve, farkát lobogtatva.
Egy nap azonban szokatlan hívás érkezett…
A város templomának harangja – amely minden nap déli tizenkét órakor csilingelve jelezte az ebédidőt – nem szólalt meg.
A lakók értetlenül álltak:
– Soha nem késett még! – mondta a pékmester.
– Az egész város ritmusa felborult! – sopánkodott a postás.
Zsaru azonnal a helyszínre sietett. Megvizsgálta a harangtornyot, de a harang nem volt sehol.
– Valaki vagy valami… elvitte? – kérdezte magától.
Zsaru elővette mini nagyítóját (mert hát egy igazi mentőkutyának mindenre van megoldása!), és apró nyomokra lett figyelmes: szekérnyomok, melyek a templomtól a park felé vezettek.
Követte a nyomokat a fák közé, ahol egy csapat mókus vidáman rágcsált valamit – nem mást, mint egy harangkötelet!
– Hé, ti vittétek el a harangot? – kérdezte Zsaru szelíden.
A mókusok összenéztek, majd egyikük előreszökkent:
– Mi csak lehúztuk egy kicsit… játszani akartunk vele! De aztán legurult a dombon, és megakadt a pataknál.
Zsaru a patakhoz sietett, és valóban: a harang a parton feküdt, kicsit sárosan, de sértetlenül.
Nem volt egyszerű feladat visszavinni, hiszen a harang nehéz volt. Zsaru azonban nem egyedül dolgozott.
Rádión hívta barátját, Mátét, a kis traktorost, aki segített visszavontatni a harangot a templomtoronyhoz.
Délre pontosan egy perccel visszakerült a helyére. Zsaru egy gyors tisztogatás után kacsintott a torony felé…
DONG!
A harang újra megszólalt. Az egész város tapsolt.
Attól a naptól kezdve, minden délben a harang mellett egy kis tábla állt:
„Köszönjük Zsarunak, a város hősének!”
És ha valaki megkérdezte tőle:
– Honnan tudtad, hol keresd?
Zsaru csak mosolygott, és azt mondta:
– Aki figyel, az mindig meghallja, ha valaki halkan kér segítséget.
Vége.
