A nyüzsgő város közepén, ahol az autók dudáltak, az emberek sietve jártak-keltek, és az utcai lámpák villogtak, dolgozott egy kedves és bátor rendőr, Zénó őrmester.
Zénó imádta a munkáját. Minden reggel felvette az egyenruháját, ellenőrizte a járőrautóját, és elindult, hogy vigyázzon a város lakóira. Segített az idős néniknek átkelni az úton, beszélgetett a kisgyerekekkel, és mindig ott volt, ha valaki bajba került.
Egy nap azonban különös eset történt…
A város főterén volt egy híres pékség, ahol a legfinomabb croissantokat és csokis kifliket sütötték. A tulajdonos, Panni néni, minden reggel kinyitotta a boltot, és a finom illatok betöltötték az utcát.
De ezen a reggelen valami furcsa történt.
Amikor Panni néni ki akarta rakni a friss süteményeket a pultra, észrevette, hogy a csokis kiflik eltűntek!
– Ez lehetetlen! Tegnap este még itt voltak! – kiáltotta.
Zénó őrmester épp arra járt, és meghallotta a felháborodott kiáltásokat.
– Ne aggódjon, Panni néni! – mondta nyugodtan. – Utánajárok az ügynek!
Zénó először körbejárta a pékséget, és figyelmesen szemügyre vette a padlót.
Hamarosan apró csokidarabokat talált, amelyek kivezetettek az utcára.
– Hm… valaki sietve vitte el ezeket a kifliket – morfondírozott.
A nyomok egy közeli parkba vezettek, ahol Zénó észrevett egy kisgyereket, aki egy padon ült, és morzsás kezével zavartan pislogott.
– Szia, kis barátom! – mosolygott rá Zénó. – Láttál valakit, aki csokis kiflit evett?
A kisfiú bólintott.
– Igen! Egy kutyus szaladt el velük! Olyan gyors volt, hogy alig láttam!
Zénó elnevette magát.
– Egy kis négylábú tolvaj? Ezt megnézem!
A rendőr tovább követte a csokidarabokat, amik egy bokorhoz vezettek. Óvatosan félrehajtotta az ágakat, és meglátta a tettest…
Egy kis fehér kutya ült ott, maszatos pofával, és bűnbánó szemekkel nézett rá.
– Hát itt vagy! – mondta Zénó mosolyogva. – Te vagy a csokis kiflik titokzatos eltüntetője!
A kutya aprókat vakkantott, mintha mentegetőzne. Valószínűleg a pékség ajtaja nyitva maradt, és az illatok annyira csábítóak voltak, hogy nem tudott ellenállni.
Zénó megsimogatta a fejét.
– A csokis kifli nem tesz jót a kutyáknak! Inkább hazaviszlek, és keresünk neked egy rendes reggelit.
Zénó visszavitte a kutyust a pékséghez, és elmagyarázta Panni néninek, mi történt.
– Ezért tűntek el a kiflik! – nevetett az idős asszony. – Hát te egy igazi kis csínytevő vagy!
Panni néni megbocsátott a kutyának, és adott neki egy friss vajas zsemlét, amit már biztonságosan megehetett.
A kutyus hálásan csóválta a farkát.
– És mi legyen vele? – kérdezte Panni néni.
Zénó elmosolyodott.
– Tudod mit? Én szívesen gondoskodom róla! Lehet, hogy egy kis kutyás segítség mindig jól jön a járőrözés közben.
Így lett a kis csibész kutyából, akit Zénó Morzsinak nevezett el, a város legújabb rendőrkutyája!
És attól a naptól kezdve Zénó és Morzsi mindig együtt vigyázott a város lakóira – és a pékségekre is!
Vége.
