Egyszer volt, hol nem volt, egy napsütötte szavannán élt egy fiatal zsiráf, akit Zarának hívtak. Zara kíváncsi és játékos zsiráf volt, akit nagyon érdekelt, miért nőnek olyan magasra a fák, és miért csak a zsiráfok érhetik el a legmagasabb leveleket.
Egy nap, miközben Zara a családjával a szavannán sétált, megállt egy különösen magas akáciafa alatt. A levelek frissnek és ropogósnak tűntek, de túl magasan voltak a kisebb állatok számára.
– Miért van az, hogy mi zsiráfok érjük el ezeket a leveleket? – kérdezte Zara az anyukájától.
– Tudod, Zara, mi zsiráfok különlegesek vagyunk – mondta az anyukája mosolyogva. – A hosszú nyakunk és lábaink lehetővé teszik, hogy olyan élelmet érjünk el, amit más állatok nem tudnak. Így mindenkinek jut táplálék, és nem kell veszekednünk az élelemért.
Zara elgondolkodott ezen, majd körbenézett. A közelben egy zebra csapat legelt a fűben, a gazellák pedig az alacsonyabb bokrokról csipegettek.
– Valóban, ők mást esznek, mint mi – mondta Zara. – Ez nagyon okos dolog!
Ahogy tovább sétáltak, Zara találkozott egy teknőssel, aki lassan mászott az árnyékban.
– Szia, Zara! Miért nyújtózkodsz mindig olyan magasra? – kérdezte a teknős.
Zara mosolyogva válaszolt: – Azért, mert a legfinomabb levelek a fák tetején nőnek. És tudod, mi zsiráfoknak szükségünk van sok táplálékra, hogy erősek és egészségesek maradjunk.
– Ezért vagy te olyan magas és kecses – bólogatott a teknős lassan. – Ti zsiráfok igazán különlegesek vagytok!
Később Zara észrevette, hogy egy kis madár repked az egyik fa körül, mintha keresne valamit.
– Szia, kis madár! Miért röpködsz ilyen izgatottan? – kérdezte Zara.
– Egy jó helyet keresek, ahol fészket rakhatok – válaszolta a madár. – A magas fák a legbiztonságosabbak számomra.
Zara közelebb hajolt a fához. – Rakd ide a fészket, az egyik ágra! Mi zsiráfok vigyázunk majd rá, hogy senki ne bántsa.
A madár boldogan elfogadta Zara segítségét, és hamarosan kényelmes fészket épített a fa egyik ágára.
Este Zara a családjával együtt pihent a szavannán, és a naplementét nézte.
– Tudjátok, ma sok mindent tanultam – mondta Zara. – Nemcsak azért vagyunk magasak, hogy elérjük a leveleket, hanem azért is, hogy segítsünk az erdő többi lakójának. A madaraknak fészket adunk, és az árnyékunkban a kisebb állatok is megpihenhetnek.
Az anyukája büszkén bólintott. – Így van, Zara. Mi zsiráfok nemcsak magunknak, hanem az egész szavanna életének fontos részei vagyunk.
Zara boldogan aludt el aznap este, tudva, hogy ő is különleges és értékes tagja az erdő és a szavanna világának.
Itt a vége, fuss el véle!
