Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kedves és kíváncsi víziló, akit Vincének hívtak. Vince egy csendes, zöldellő tóban lakott, amely tele volt tiszta vízzel, vízi növényekkel és rengeteg állat barátjával. Vince különleges víziló volt, mert imádott tanulni azokról az állatokról, akik a tó körül éltek.
Egy nap, miközben Vince a tó szélén lustálkodott, egy kicsi teknős mászott oda hozzá.
– Szia, Vince! Miért töltötök annyi időt a vízben? – kérdezte a teknős kíváncsian.
Vince elmosolyodott. – Tudod, mi vízilovak sokat vagyunk a vízben, mert az segít, hogy hűvösen tartsuk magunkat. A vastag bőrünk miatt könnyen túlmelegszünk, ezért a víz a legjobb hely számunkra.
A teknős bólogatott, majd visszamászott a napos homokra. Vince pedig visszacsobbant a vízbe, és élvezte a hűs hullámokat.
Nem sokkal később egy kormorán repült a tó fölött, és megállt egy faágon.
– Szia, Vince! Miért van, hogy mindig olyan csendesen úszkáltok a vízben? – kérdezte a kormorán.
Vince a víz alól felbukkanva válaszolt: – Azért, mert a víz alatt is nagyon jól tudunk mozogni. Mi vízilovak akár 5 percig is vissza tudjuk tartani a lélegzetünket, és ez segít, hogy csendben maradjunk, miközben úszkálunk vagy pihenünk.
A kormorán elámult. – Ez igazán különleges képesség! – mondta, majd elszállt.
Később Vince találkozott egy kíváncsi majommal, aki a tó partján ugrándozott.
– Hé, Vince! Miért mindig fűféléket esztek? – kérdezte a majom.
– Azért, mert mi növényevők vagyunk – magyarázta Vince. – Főleg füvet és vízi növényeket eszünk. Az éjszakák során gyakran kijövünk a vízből, hogy a parton legeljünk, és ezzel jól lakjunk.
A majom nevetett. – Szóval éjszaka is aktív vagy? Ez nagyon érdekes!
– Igen, de a nappalt inkább a vízben töltöm, hogy kipihenjem magam – felelte Vince.
Ahogy Vince elmagyarázta a szokásait a barátainak, rájött, hogy ő is tanít valamit az erdő többi lakójának. Estére a tóparton összegyűltek az állatok, hogy hallgassák Vince történeteit.
– Tudjátok, mi vízilovak nemcsak lustálkodunk a vízben, hanem fontos részei vagyunk a tó életének – mondta Vince. – Segítünk tisztán tartani a vizet azzal, hogy az alján mozgatjuk az iszapot, és táplálékot adunk a halaknak a növényekkel, amiket hátrahagyunk.
Az állatok tapsolni kezdtek, és Vince büszkén nézett körbe. Tudta, hogy bár lassan mozog, és sok időt tölt a vízben, különleges helye van az erdő életében.
Itt a vége, fuss el véle!
