Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különleges Monster Truck, akit Villanónak hívtak. Villanó nem volt hétköznapi jármű – éjszaka világított! A kerekei zölden ragyogtak, a fényszórói világítottak, még a karosszériáján is fénycsíkok futottak végig, mint a csillagfény a sötét égen.
De Villanó nem csak ezért volt különleges. Hanem azért is, mert ő volt az éjszaka őrzője.
Minden este, amikor a nap lebukott a hegy mögé, és a többi jármű már aludt a garázsban, Villanó elindult.
– Ébresztő, fénycsíkok! – dörmögte jókedvűen, és már gurult is a sötét erdei úton.
Villanó nem félt semmitől. Ha kisállat tévedt az útra, megállt, és átkísérte. Ha egy bátor kismotor eltévedt, hazavezette. Ha egy pocsolya mélyebb volt, mint hitte valaki, Villanó felkapcsolta a sárfényét, és megmutatta az utat.
Egy este azonban a hegy mögött sűrű köd ereszkedett le, és még a csillagok sem világítottak. Egy kis piros quad, akit Zizi-nek hívtak, eltévedt a domboldalon.
– Segítség! – kiáltotta Zizi. – Nem látok semmit!
Villanó meghallotta. Azonnal beindította szuperfényes zöld ragyogását, és végigszáguldott a dombokon, egészen a kanyaros erdei útig.
– Ne félj, Zizi! – dörmögte kedvesen. – Kövess engem! Úgy világítok, mint a világítótorony a parton.
Zizi gurult utána, és néhány kanyar után megpillantották a garázs fényét.
– Köszönöm, Villanó – mondta Zizi álmosan. – Te vagy a legbátrabb világító kocsi, akit ismerek!
Villanó mosolygott:
– Azért vagyok itt. Hogy mindenki biztonságban álmodhasson.
És attól a naptól kezdve a járművek mindig tudták: ha eljön az éjszaka, Villanó vigyáz rájuk.
