Egyszer volt, hol nem volt, egy kis garázsban élt Villám, a piros színű, csillogó versenyautó. Villám gyorsabb volt, mint a szél, és imádta, amikor a motorja vidáman duruzsolt, ahogy száguldott a versenypályán. De Villám nemcsak a sebességéről volt híres, hanem arról is, hogy mindig mosolyt csalt mindenki arcára.
Egy napon Villám különleges meghívást kapott: egy nagy futamot rendeztek a Szivárvány Városban, ahol a világ leggyorsabb autói gyűltek össze, hogy eldöntsék, ki a legjobb. A verseny azonban nem csak a gyorsaságról szólt – az is számított, hogy ki tud segíteni a többi autón, és ki hoz örömöt a közönségnek.
Villám nagyon izgatott lett, és azonnal útnak indult a garázsából, hogy részt vegyen a nagy futamon.
Villám vidáman gurult végig a városokon és dombokon, miközben útközben gyerekek integettek neki, és emberek mosolyogva nézték, ahogy suhan. Villám közben már azon gondolkodott, hogyan tudna nemcsak gyors, hanem hasznos is lenni a futamon.
Amikor megérkezett a Szivárvány Város versenypályájára, látta, hogy a többi autó is már ott van. Ott volt Szikra, a villanyautó, aki csendesen, de nagyon gyorsan suhant, és Turbo, a hatalmas dízelautó, aki a motorjával dörgött, mintha mennydörgés lett volna.
Villám mosolyogva köszöntötte őket:
– Sok sikert mindenkinek! De ne felejtsük el, hogy a legfontosabb a barátság és a jókedv!
A rajtnál minden autó izgatottan várta a startjelet. Amikor a zászló lecsapott, Villám azonnal előre tört. A pálya kanyargós és izgalmas volt, és Villám motorja vidáman duruzsolt.
Az első körben Villám észrevette, hogy Szikra egy éles kanyarban megcsúszott, és lelassult.
– Várj, segítek! – kiáltotta Villám, és óvatosan odaállt Szikra mellé, hogy a kis villanyautó újra lendületet kapjon.
– Köszönöm, Villám! – mondta Szikra hálásan, és együtt folytatták az utat.
A második körben Turbo került bajba. Az egyik meredek emelkedőn a motorja túlhevült, és nem tudott továbbmenni.
– Ne aggódj, Turbo! – mondta Villám, és gyorsan odahívta a pálya mentén álló szerelőket, akik segítettek lehűteni Turbo motorját.
Turbo hálásan bömbölte:
– Nem is tudtam, hogy egy versenytárs ilyen jó barát lehet!
Ahogy a verseny vége közeledett, Villám teljes sebességgel haladt a cél felé. De közben észrevette, hogy a közönség gyerekei szomorúan ülnek a lelátón, mert nem láttak lufikat és zászlókat.
Villám gyorsan döntött. Egy rövid kitérővel megállt a pálya szélén, ahol egy kis standnál lufik voltak kirakva. Villám az egyik segítőnek integetett, hogy osszanak lufikat a gyerekeknek. A kis akcióval az egész közönség mosolyogni kezdett, és vidáman integetett Villámnak.
Amikor Villám áthaladt a célvonalon, hatalmas taps fogadta. Bár nem ő volt a leggyorsabb autó, mindenki egyetértett abban, hogy ő a futam hőse.
A díjkiosztón az eredményhirdetés következett:
– Villám, te nemcsak gyors és ügyes voltál, de segítettél a versenytársaidnak, és boldogságot hoztál a nézőknek – mondta a bíró. – Ezért te nyerted a Barátság Trófeát!
Villám büszkén gurult fel a dobogóra, miközben a gyerekek éljeneztek, és lufik szálltak az égbe.
Amikor Villám visszatért a garázsába, elégedetten pihent meg.
– Ez volt életem legjobb napja! – gondolta, és lassan álomba merült, miközben a Barátság Trófea fényesen ragyogott mellette.
Jó éjszakát, Balázs!
