Tüskés és a barátság lángja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis sárkány, akit Tüskésnek hívtak. Tüskés nem volt olyan, mint a többi sárkány a hegyek között. Nem akart várakat ostromolni, kincseket gyűjteni vagy rettegésben tartani a falusiakat. Ő csak barátokat szeretett volna szerezni.

A többi sárkány emiatt furcsának tartotta. Egyik nap Tüskés elhatározta, hogy elindul a közeli faluba, és bebizonyítja, hogy egy sárkány is lehet kedves. Amikor megérkezett a falu határába, a gyerekek meglátták, és riadtan elbújtak. Az emberek féltek tőle, pedig Tüskés mosolygott, és barátságosan integetett.

– Ne féljetek tőlem! Nem bántok senkit! – mondta kedvesen.

De senki sem hitt neki, és becsukták az ajtókat. Tüskés szomorúan üldögélt egy fa alatt, amikor meghallotta, hogy valaki sír. Követte a hangot, és egy kisfiút talált, aki egy törött játékot szorongatott.

– Miért sírsz? – kérdezte Tüskés.

– Az én kedvenc sárkányom eltört – mutatta a kisfiú a fa sárkányfigurát. – Most már sosem lesz olyan, mint régen.

Tüskés elmosolyodott. – Segíthetek neked! Tudok egy kis tüzet fújni, hogy megjavítsam.

A kisfiú félénken ránézett. – Tényleg? Nem égetsz meg?

– Persze hogy nem! Én egy kedves sárkány vagyok! – mondta Tüskés, és óvatosan egy apró lángocskát fújt, hogy összeolvadjanak a törött darabok. A sárkányfigura újra egyben volt.

– Kész is! – mondta mosolyogva.

A kisfiú boldogan nézte a megjavított játékot. – Köszönöm, Tüskés! Most már tényleg olyan, mint régen!

Ettől kezdve a kisfiú mesélt mindenkinek Tüskés kedvességéről. A falusiak lassan megbarátkoztak vele, és egyre többen keresték a társaságát. Segített sütögetni a kenyereket a pékségben, lángjával megolvasztotta a havas utakat, és esténként történeteket mesélt a gyerekeknek a sárkányok világáról.

A többi sárkány a hegyekben meglepődve hallotta, hogy Tüskésnek barátai vannak a faluban. Először nem hittek neki, de amikor meglátták, hogy az emberek örömmel fogadják, ők is elgondolkodtak.

Tüskés megmutatta, hogy a kedvesség sokkal erősebb fegyver, mint a tűz. Így vált a legkedveltebb sárkánnyá az egész vidéken, és barátokkal körülvéve boldogan élt, míg világ a világ.

Vége.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »