Messze, a Ködhegység titokzatos barlangjaiban élt egy kis sárkány, akit Tüsinek hívtak. A többi sárkányhoz képest Tüsi apró volt, és a tüze is csak gyenge kis lángokat pöfékelt. A nagy sárkányok mindig hatalmas lángokat fújtak, repültek a felhők felett, és erősek voltak.
Tüsi azonban kicsi volt, és nem tudott olyan magasra repülni, mint a többiek. Emiatt gyakran érezte úgy, hogy nem tartozik közéjük.
– Soha nem leszek igazi sárkány… – gondolta szomorúan, miközben a barlang bejáratánál üldögélt.
De aztán egy napon a Sárkánytanács kihirdette a Nagy Próbát. Minden fiatal sárkánynak meg kellett mutatnia, milyen bátor és erős. A próba három részből állt:
1. Tűzpróba – erős lángot kellett fújni.
2. Repüléspróba – át kellett szelni a Ködhegység magas sziklái felett.
3. Bátorságpróba – valamilyen hőstettet kellett végrehajtani.
A többi sárkány izgatottan készülődött, de Tüsi aggódott.
– Mi lesz, ha kudarcot vallok? – kérdezte legjobb barátjától, egy bölcs, öreg sárkánytól, Füstöltől.
Füstöl rámosolygott.
– Az igazi erő nem mindig a legerősebb lángban vagy a leggyorsabb repülésben rejlik. Néha a legnagyobb erő a szívben van.
Tüsi nem értette teljesen, de elhatározta, hogy megpróbálja.
A fiatal sárkányok egyenként előléptek, és hatalmas lángokat fújtak. Amikor Tüsire került a sor, mély levegőt vett, és… csak egy kis pislákoló lángocska jött ki a szájából.
A többi sárkány nevetni kezdett.
– Ez nem is igazi tűz! – gúnyolódtak.
Tüsi lehorgasztotta a fejét. Az első próba nem sikerült.
A fiatal sárkányok felrepültek a magas sziklák fölé. Néhányan úgy szárnyaltak, mint a sasok.
Tüsi is nekilendült, de amint elérte a magasabb levegőt, a szárnyai elfáradtak, és zuhanni kezdett. Végül egy kisebb sziklán landolt, de nem tudta teljesen befejezni a próbát.
A többiek összesúgtak.
– Ez a kis sárkány tényleg nem ide való…
Tüsi nagyon elkeseredett. Már két próbát elbukott.
A Harmadik Próba – Bátorságpróba
Ekkor hirtelen nagy kiáltás hallatszott a völgyből. Egy falusi lány, Lili, egy meredek sziklafalon kapaszkodott, és kétségbeesetten próbált megkapaszkodni. Egy rossz lépés, és a mélybe zuhanhat!
A nagy sárkányok tétováztak.
– Túl kicsi és törékeny! Nem fogjuk tudni elkapni! – mondták egymásnak.
De Tüsi nem gondolkodott. Ő volt a legkisebb és legkönnyebb. Ő tudott a legjobban manőverezni a sziklák között!
A többiek döbbenten nézték, ahogy Tüsi a mélybe vetette magát, szárnyait kitárta, és a lány felé repült. Bár nem tudott olyan magasra szállni, most pont erre volt szükség. Óvatosan megfogta Lilit a karmaival, és biztosan visszavitte a faluba.
A falusiak ujjongtak.
– Hős vagy! – kiáltották.
A nagy sárkányok döbbenten figyelték.
– Nem a legnagyobb tüzet fújta. Nem repült a legmagasabbra. De ő volt a legbátrabb!
A Sárkánytanács vezetője előrelépett, és így szólt:
– Tüsi, bebizonyítottad, hogy az igazi sárkányerő nem csak a lángokban vagy a szárnyakban van. A legnagyobb erő a szívedben rejlik.
És ezzel Tüsi megkapta a legnagyobb elismerést: a Sárkányok Bátorságjelét.
Attól a naptól kezdve senki sem kételkedett Tüsiben. Tudta, hogy nem a legnagyobb vagy a legerősebb sárkány volt – de ő volt a legbátrabb.
És a bátorság mindig fontosabb, mint az erő.
Itt a vége, lánggal égve!
