Millió évekkel ezelőtt, amikor a hatalmas dinoszauruszok uralták a Földet, egy zöldellő völgyben élt egy fiatal triceratopsz, akit Trinynek hívtak. Triny még kicsi volt, de a három szarva már kezdett erősödni, és páncélszerű gallérja is napról napra nagyobb lett.
Triny nagyon kíváncsi volt a világra, és minden nap új helyeket akart felfedezni. A többi triceratopsz azonban mindig óvatosságra intette:
– Ne menj túl messzire, Triny! A dzsungelben veszélyek leselkednek ránk!
De Triny nem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Egy nap elhatározta, hogy felfedezi a völgy szélét, ahol hatalmas fák nőttek és titokzatos hangok hallatszottak a lombok közül.
Ahogy egyre beljebb ment az erdőbe, egy különös lény állta útját. Egy hosszú, vékony dinoszaurusz volt – egy velociraptor! A ragadozó sárga szeme villogott, és sunyin közelebb lépett Trinyhez.
Triny megijedt, de eszébe jutott, amit az anyukája tanított neki:
– Ha veszélyben vagy, állj meg, és mutasd meg, milyen erős vagy!
Bátor volt, és ahelyett, hogy elfutott volna, előrehajtotta fejét, és három erős szarvát a raptor felé fordította. Hangosan fújt egyet, és dobbantott egy hatalmasat a lábával.
A velociraptor megtorpant. Nem számított rá, hogy egy fiatal triceratopsz ilyen magabiztos lehet! Egy ideig méregette Trinyt, majd inkább úgy döntött, hogy nem éri meg kockáztatni, és eltűnt a fák között.
Triny büszkén állt a helyén, a szíve még hevesen vert, de tudta, hogy helyesen cselekedett. Visszaindult a völgybe, ahol a többi triceratopsz kíváncsian várta.
– Mit csináltál, Triny? – kérdezte az egyik nagyobb társa.
– Megmutattam, hogy nem félek! – felelte mosolyogva.
Ettől a naptól kezdve Triny nemcsak kíváncsi, hanem bölcs is lett. Tudta, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy vakmerően mindenhova bemegy, hanem azt, hogy tudja, mikor kell kiállnia önmagáért és a családjáért.
És így nőtt fel, hogy egyszer ő legyen a völgy egyik legerősebb és legbölcsebb triceratopsza!
Vége.
