Egyszer volt, hol nem volt, egy békés tó partján élt egy kíváncsi és kitartó kis teknős, akit Tominak hívtak. Tomi nagyon szerette a természetet, és mindig tanulni akart valami újat. Bár a többi állat gyakran mondogatta neki, hogy lassú, ő sosem bánta, mert tudta, hogy a saját tempójában is elérheti a céljait.
A gyors nyúl és a lassú teknős
Egyik reggel Tomi a tó partján sétált, amikor egy fürge nyúl, Nyuszi, elszáguldott mellette.
– Tomi, te mindig olyan lassú vagy! – nevetett Nyuszi. – Nézd, én pillanatok alatt eljutok a rét túloldalára!
Tomi elmosolyodott. – Igaz, én nem vagyok gyors, de a lassúság néha előny is lehet.
Nyuszi csak nevetett, majd tovább szaladt. Ám pár perc múlva, amikor Tomi egy bokorhoz ért, Nyuszi ott ült, és fájlalta a lábát.
– Mi történt, Nyuszi? – kérdezte Tomi aggódva.
– Olyan gyorsan futottam, hogy nem vettem észre egy gödröt, és beleléptem! Most fáj a lábam – panaszkodott a nyúl.
Tomi odament hozzá, és segített neki kitalálni, hogyan pihentesse a lábát.
– Látod? – mondta mosolyogva. – Néha jobb lassan és óvatosan haladni, mint túl gyorsan és figyelmetlenül.
Nyuszi elgondolkodott, és belátta, hogy a teknős bölcs tanácsot adott neki.
A páncél titka
Később, ahogy Tomi tovább sétált a tóparton, találkozott egy kis madárral, Pipaccsal, aki ijedten remegett egy faágon.
– Mi a baj, Pipacs? – kérdezte Tomi.
– Egy nagy sas kering felettem, és félek, hogy észrevesz! – csipogta a madár.
Tomi elgondolkodott. – Tudod, mi teknősök nagyon szerencsések vagyunk, mert van egy erős páncélunk. Ha veszélyben vagyunk, csak behúzzuk magunkat, és megvéd minket.
– De nekem nincs páncélom! – mondta Pipacs ijedten.
Tomi elmosolyodott. – Nem is kell. Neked a fák és bokrok adnak biztonságot. Ha egy sűrű bokorban rejtőzöl, a sas nem fog meglátni.
Pipacs gyorsan egy sűrű levelekből álló bokorba repült, és megkönnyebbülten látta, hogy a sas elrepült anélkül, hogy észrevette volna.
– Köszönöm, Tomi! Most már tudom, hogy mindig van mód arra, hogy biztonságban legyünk.
A teknős türelme
Egy este a tó partján Tomi észrevette, hogy a többi állat már mind talált magának vacsorát, de ő még nem tudott fogni egyetlen halat sem.
– Tomi, miért nem keresel gyorsabban ennivalót? – kérdezte egy béka.
– Mert a türelem a legjobb módszer – felelte Tomi.
Ekkor egy kis hal úszott a közelébe, és Tomi egyetlen mozdulattal elkapta.
– Látod? – mondta mosolyogva. – Ha türelmes vagyok, mindig megtalálom, amit keresek.
A béka elismerően bólogatott, és megtanulta, hogy a türelem néha jobb, mint a kapkodás.
Mit tanultunk Tomitól, a teknőstől?
1. A lassúság nem hátrány– Néha jobb óvatosnak lenni, mint túl gyorsnak és figyelmetlennek.
2. A páncél védelmet nyújt– A teknősök természetes páncélja megvédi őket, de más állatok is találhatnak módot a biztonságra.
3. A türelem kifizetődik– Nem mindig a gyorsaság a legjobb, néha az nyer, aki kivárja a megfelelő pillanatot.
4. Mindenkinek megvan az erőssége– A teknős nem tud gyorsan futni, de más dolgokban ügyes, például a kitartásban.
Este Tomi elégedetten nézett a csillagokra, és tudta, hogy a türelem és a kitartás mindig segíteni fogja az életben.
Itt a vége, fuss el véle!
