Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű, titokzatos dzsungel közepén élt egy gyönyörű, csíkos tigris, akit Tigirisnek hívtak. Tigiris nem olyan volt, mint a többi tigris: nem vadászott éjszaka, és nem rejtőzött el a fák között. Tigiris különleges feladatot kapott az égiektől – ő volt az álomőrző. Az volt a dolga, hogy a gyerekek álmaira vigyázzon, és elűzze a rossz álmokat.
Egy este, amikor a hold ezüstös fénye bevilágította a dzsungelt, és a tücskök lágy dallamot játszottak, Tigiris egy hatalmas, lapos sziklán pihent. Mancsait a sziklára helyezte, fülét a szél irányába fordította, és figyelte, hogy kinek van szüksége rá. Hirtelen egy halk, szelíd hangot hallott:
– Tigiris, egy kisfiú, Balázs, nem tud elaludni. Rémálmok gyötrik. Segíts neki, hogy békés álomba szenderüljön!
Tigiris lassan felállt, és finoman megnyújtotta izmos testét. Csíkos bundája szinte világított a holdfényben, és szemeiben barátságos, meleg fény csillogott. Egyetlen hang nélkül elindult a dzsungel mélye felé, hogy megtalálja a varázslatos Csillagok Tisztását – azt a helyet, ahol minden álom születik.
Ahogy Tigiris lépdelt a sűrű erdőben, a dzsungel lakói kíváncsian figyelték. Egy bagoly lassan közelebb repült, és halkan így szólt:
– Tigiris, ma éjszaka különösen gyönyörűek a csillagok. Vigyél magaddal egy kis fényt az álmok tisztására, hogy Balázs álmai még ragyogóbbak legyenek.
Tigiris bólintott, és a bagoly egy aprócska fénygömböt ejtett a tigris csíkjai közé. Tigiris ormányszerű bajszával óvatosan tartotta, és folytatta útját. Az erdő sűrűjében a tücskök halk zenét játszottak, mintha ők is segíteni akarnának.
Ahogy Tigiris közeledett a tisztáshoz, megpillantotta a csillagokkal teleszórt tavat. A tó vize olyan sima volt, mint egy tükör, és a csillagok fénye visszatükröződött benne. Tigiris tudta, hogy ez az a hely, ahol segíthet Balázsnak.
Tigiris nesztelenül közeledett, amíg el nem érte a tisztás közepét. Ott leheveredett a tó partjára, és szemeit Balázs felé fordította. A kisfiú az ágyában forgolódott, próbált elaludni, de a rossz álmok elűzték az álmosságot.
– Szia, Balázs – szólt Tigiris mély, megnyugtató hangon. – Én Tigiris vagyok, az álomőrző tigris. Azért jöttem, hogy vigyázzak rád, és segítsek elűzni a rossz álmokat. Nem kell semmit tenned, csak hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy itt vagy velem, a tó mellett.
Balázs lassan lehunyta a szemét, és elképzelte, hogy Tigiris hatalmas, meleg bundájához bújik. A tigris bundája puha volt és meleg, mint egy vastag takaró. A tó tükrében a csillagok táncoltak, mintha egy különleges álomvilágba hívnák.
– Nézd csak a tó vizét – folytatta Tigiris. – Ott vannak a legszebb álmaid. Csak gondolj arra, amit látni szeretnél, és a tó megmutatja neked.
Balázs a tóba pillantott, és meglátta magát, amint egy színes réten futkározik, játszik a barátaival, és nevetve ugrál egy hatalmas fa árnyékában. A látvány szíve mélyéig megnyugtatta, és egy mosoly jelent meg az arcán.
– Most már készen állsz az álomra – mondta Tigiris, és puha mancsaival finoman elringatta Balázst a képzeletbeli tó partján. – Ne félj semmitől, én vigyázok rád.
Amikor Balázs végre mély álomba merült, Tigiris halkan felállt, és a tó vizére nézett. A csillagok fénye még mindig táncolt a vízen, mintha köszönetet mondtak volna neki. Tigiris mély, nyugodt hangon így szólt:
Jó éjszakát, Balázs. Álmodj szépeket, és tudd, hogy mindig itt vagyok, ha szükséged van rám.
Ezután nesztelenül visszasétált a dzsungel mélyébe, miközben a hold fénye utat mutatott neki.
