Egyszer volt, hol nem volt, egy kis repülőgép, akit Szárnyaló Sárinak hívtak. Sári égszínkék volt, szárnyainak végei pedig aranyszínben csillogtak a napfényben. Ő volt a repülőtér legkíváncsibb gépe, mindig az eget figyelte, és arról álmodott, hogy egyszer elrepülhet a világ legmagasabb hegyéhez, ahol a felhők közt táncolhat.
Egy reggel Sári különleges hírt kapott: a szomszédos faluban egy nagy ünnepséget rendeztek, és egy fontos csomagot kellett időben eljuttatni az eseményre. A csomagban egy nagy, színes zászló volt, amelyet a falu főterén akartak felhúzni, hogy mindenki láthassa.
– Ez az én feladatom! – mondta izgatottan Sári, és vidáman megmozgatta a szárnyait. – Elrepülök a zászlóval, és még az időjárással is megküzdök, hogy biztosan odaérjen!
Sári hamarosan felszállt a repülőtérről, a csomag biztonságosan rögzítve volt a rakterében. Az ég tiszta volt, a nap ragyogott, és Sári szárnyai boldogan suhantak a levegőben. Az út eleje békésen telt, de ahogy közeledett a hegyekhez, a szél egyre erősebb lett.
– Csak lassan és óvatosan – mondta magának Sári, és kissé lejjebb ereszkedett, hogy stabilan repülhessen.
Ahogy haladt, hirtelen sötét felhők gyűltek össze, és Sári érezte, hogy egy vihar közeledik. De a kis repülő nem adta fel.
– Az ünnep nem várhat – gondolta. – Meg kell találnom a módját, hogy átrepüljek ezen a viharos égbolton.
Ahogy Sári a felhők között navigált, egy másik repülőgép, egy nagyobb teherszállító, lelassított mellette.
– Hé, kicsi repülő! – szólította meg a teherszállító. – Merre tartasz ilyen elszántan?
– Egy fontos zászlót viszek a faluba, hogy megünnepeljék az eseményt! – kiáltotta Sári. – De ez a vihar nehézséget okoz.
– Ne aggódj, segítek neked! – mondta a teherszállító. – Én nagyobb vagyok, és elvezetlek a biztonságosabb levegőréteghez.
Sári hálásan követte a teherszállítót, és együtt sikeresen átrepültek a vihar felett. Amikor elérték a tiszta eget, Sári megköszönte a segítséget.
– Nem felejtem el ezt a kedvességet! – mondta boldogan, és továbbindult.
Amikor Sári elérte a falut, az emberek már izgatottan várták. A főtéren mindenki összegyűlt, és amikor Sári leszállt, hatalmas taps fogadta.
– Itt van a zászló! – mondta Sári, és a falu lakói boldogan felállították a színes lobogót, amelyet a szél lágyan lobogtatott.
A polgármester mosolyogva fordult Sárihoz:
– Köszönjük, hogy elhoztad nekünk a zászlót, és hogy nem adtad fel a viharban sem. Te vagy a mi hősünk!
Sári szárnyai vidáman csillogtak a napsütésben, és boldogan nézte, ahogy az emberek nevetve és énekelve ünnepelnek a tér közepén.
Amikor Sári visszatért a repülőtérre, a barátai már várták, hogy meghallgassák a kalandjait. A kis repülő boldogan mesélt a viharról, a segítségről és az ünneplésről.
– Ez volt életem legizgalmasabb repülése! – mondta, mielőtt álomba merült volna a hangárban.
És Sári szárnyai alatt az ég tovább ragyogott, mintha őrizné az emlékeket.
Jó éjszakát, Balázs!
