Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatal és kíváncsi strucc, akit Szaminak hívtak. Szami a szavannán lakott a családjával, ahol a végtelen, aranyló fűszálak között szabadon futhatott, és az állatok élete mindennap tartogatott valami izgalmasat. Szami mindig is különlegesnek érezte magát, hiszen ő volt a leggyorsabb futó az egész szavannán.
Egyik nap, miközben Szami a fű között futkosott, találkozott egy kis teknőssel, aki lassan mászott az út közepén.
– Szia, Teknős! Miért mész ilyen lassan? – kérdezte Szami.
– Mert a páncélom nehéz, és én nem tudok gyorsan mozogni, mint te – válaszolta a teknős.
Szami elmosolyodott. – Tudod, mi struccok igazán gyorsak vagyunk. Akár 70 kilométer per órával is futhatunk, ha szükséges! Azért vagyunk ilyen gyorsak, hogy elkerüljük a ragadozókat.
A teknős csodálkozva nézte. – Te tényleg ilyen gyors vagy? Akkor biztos soha nem kell félned semmitől!
– Nos, néha én is megijedek – mondta Szami. – De a gyorsaságom segít abban, hogy mindig biztonságban legyek. És te? A páncélod sok mindentől megvéd, igaz?
– Így van! – bólintott a teknős. – Lassan haladok, de a páncélom az otthonom, és mindig megvéd.
Ahogy továbbment, Szami észrevette, hogy egy kiszáradt fa tövében egy nyúl kuporog. A nyúl aggódó arccal nézett az ég felé.
– Mi történt, Nyúl? – kérdezte Szami.
– Egy sas köröz felettem, és félek, hogy észrevesz – mondta a nyúl remegve.
Szami felnézett az égre, és meglátta a nagy madarat, amely keringett a szavanna felett.
– Ne félj, Nyúl! Tudtad, hogy mi struccok nagyon élesen látunk? – mondta büszkén Szami. – Az éles látásunk segít észrevenni a veszélyt akár több száz méterről is. Most figyelem a sast, és szólok, ha közeledik.
A nyúl megkönnyebbült, és Szami éles szemmel figyelte a ragadozót, amíg az végül elrepült a távolba.
– Köszönöm, Szami! Te tényleg vigyázol a többiekre is – mondta a nyúl hálásan.
Este, amikor a nap már lemenőben volt, Szami a családjával üldögélt egy nagy akáciafa alatt.
– Tudod, Szami – mondta az édesanyja –, mi struccok nem tudunk repülni, de más dolgokban nagyon ügyesek vagyunk. A gyorsaságunk, az éles látásunk és a kitartásunk tesz minket különlegessé.
– És ezek nemcsak nekünk segítenek, hanem más állatoknak is! – mondta Szami lelkesen. – Ma segítettem a teknősnek és a nyúlnak is.
Az édesanyja büszkén mosolygott. – Ezért vagy igazán különleges, Szami. Az igazi erő nemcsak abban rejlik, hogy gyors vagy vagy jól látsz, hanem abban is, hogy másokért is használod a képességeidet.
Szami boldogan bújt az anyukája mellé, és tudta, hogy a szavanna nemcsak az otthona, hanem egy hely, ahol minden állat együtt élhet harmóniában.
Mit tanultunk Szamiról, a struccról?
1. A struccok nagyon gyorsan futnak, hogy elkerüljék a veszélyt.
2. Éles látásuk segít időben észrevenni a ragadozókat.
3. Bár nem tudnak repülni, erős lábaik és különleges képességeik miatt a szavanna fontos részei.
4. Az igazi erő abban rejlik, hogy másokért is használjuk a képességeinket.
Itt a vége, fuss el véle!
