Süni Soma és az őszi kaland

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis sün, akit Somának hívtak. Soma egy hatalmas, sárgán ragyogó tölgyfa tövében élt, ahol színes falevelek borították a földet. Az ősz volt a kedvenc évszaka, mert ilyenkor rengeteg finomságot lehetett találni az erdőben: almát, bogyókat, és gilisztákat is. De Soma nem csak az evésben volt mester! Nagyon kíváncsi sün volt, aki szeretett új dolgokat tanulni a világról.

Egy szép napon, miközben Soma az avarban turkált, találkozott Pipaccsal, a kis szajkóval.

– Szia, Soma! Miért gyűjtögetsz ennyi ennivalót? – kérdezte Pipacs.

– Azért, mert közeleg a tél! – felelte Soma. – Tudtad, hogy a sünök téli álmot alszanak? Nekünk ilyenkor kell sokat enni, hogy elég zsír gyűljön a testünkben, amíg alszunk.

– Téli álom? Az meg mi? – kérdezte Pipacs kíváncsian.

Soma türelmesen magyarázott:

– A téli álom, vagy más néven hibernáció, azt jelenti, hogy amikor nagyon hideg van, a testünk lelassítja a működését. A szívverésünk sokkal lassabb lesz, és alig lélegzünk. Így energiát takarítunk meg, amíg nem lesz megint meleg és tavasz.

Pipacs csodálkozva hallgatta. – És hol fogsz aludni?

– Egy jó kis fészekben! Tudod, a sünök avarból és levelekből építenek maguknak kuckót. Ez melegen tart minket egész télen.

Pipacs még mindig kíváncsi volt:

– De mi van, ha közben felébredsz?

– Akkor gyorsan keresek valamit enni – felelte Soma mosolyogva. – De ez ritkán fordul elő, mert a sünök nagyon ügyesen alszanak!

Miközben beszélgettek, Soma hirtelen megtorpant. Egy nagy, piros almát látott meg a földön.

– Nézd csak, Pipacs! Az alma az egyik kedvencem. Sokan azt hiszik, hogy a sünök tüskéikre szúrják az almát, hogy hazavigyék, de ez nem igaz. A tüskék csak védekezésre valók!

Pipacs kacagott. – Ezt eddig nem tudtam! Te tényleg nagyon okos vagy, Soma.

A nap végére Pipacs és Soma együtt gyűjtögetett még egy kicsit. Amikor eljött az este, Soma bebújt a meleg avarkuckójába, Pipacs pedig visszarepült a fészkébe. Mindketten boldogok voltak, hogy ezen a napon nemcsak barátságot kötöttek, de Pipacs rengeteget tanult a sünökről.

Mit tanultunk a sünökről?

1. A sünök téli álmot alszanak, hogy átvészeljék a hideg időt.

2. A testük hibernáció alatt lelassul: lassabban ver a szívük, és alig lélegeznek.

3. A tüskéik nem az élelem szállítására valók, hanem védekezésre.

4. Ősszel gyűjtögetnek, hogy elég tartalékuk legyen a télre.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »