Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis dínó, akit Rorinak hívtak. Rori egy színes dínófalu legkisebb lakója volt, de hatalmas álmai voltak. A falu közelében állt egy nagy, füstölgő vulkán, amelyet mindenki elkerült. Azt mesélték, hogy a vulkán belsejében egy rejtélyes, fénylő kristály rejlik, amely a nap erejét őrzi magában.
Rori mindig arról álmodozott, hogy egy nap meglátja ezt a kristályt. De a többi dínó csak nevetett rajta.
– Te? Egyedül a vulkánhoz? Hiszen még kicsi vagy! – mondták.
Rori azonban nem hagyta magát eltántorítani. Egyik reggel, amikor a nap épp csak felkelt, elindult a vulkán felé. A falu szélén találkozott egy barátságos, hosszú nyakú dínóval, akit Nokinak hívtak.
– Hová mész ilyen korán? – kérdezte Noki.
– A vulkánhoz! Meg akarom találni a napkristályt – mondta Rori elszántan.
– Egyedül? Nem lesz könnyű, de veled tartok! – felelte Noki.
Ketten vágtak neki az útnak. Útjuk során találkoztak egy kis, fürge raptorral, Zipivel, aki azonnal csatlakozott hozzájuk.
– Jó kalandnak hangzik! – mondta Zipi, és azonnal előreszaladt, hogy felfedezze az utat.
Ahogy közeledtek a vulkánhoz, az út egyre meredekebb lett. A levegő forró és nehéz volt, és néha apró kövek gurultak le a lábuk alá. De Rori nem adta fel. Tudta, hogy közel vannak.
Végül elérték a vulkán bejáratát. Egy nagy, sötét barlang vezetett befelé, és a föld halványan remegett. Rori bátran lépett be elsőként, és barátai követték. A barlang belsejében furcsa fények táncoltak a falakon, és halk zümmögés hallatszott.
Ahogy haladtak, egy hatalmas, fénylő kristály ragyogott fel előttük. Tényleg ott volt a napkristály! Rori csodálkozva nézte, ahogy a kristály fénye bevilágította az egész barlangot.
De ekkor valami történt. A föld erősebben remegett, és egy szikla elzárta a barlang kijáratát!
– Most mi lesz? – kérdezte ijedten Zipi.
Rori körülnézett, és észrevette, hogy a barlang egyik oldalán egy keskeny alagút vezet kifelé.
– Arra! – kiáltotta, és barátaival együtt elindultak. Az alagút szűk volt, de végül sikerült kijutniuk a vulkán egy másik oldalán. Ott álltak, biztonságban, miközben a napkristály fénye még mindig beragyogta az eget.
A falu lakói, akik látták a fényt, odasereglettek, és csodálkozva hallgatták Rori történetét.
– Rori, te igazán bátor vagy! – mondták.
Rori mosolygott, mert tudta, hogy bár kicsi, nagy dolgokra is képes lehet, ha hisz magában. És attól a naptól kezdve a napkristály fénye örökre a falu fölött ragyogott.
Itt a vége, fuss el véle!
