Volt egyszer egy pici, de annál lelkesebb távirányítós rallyautó, akit Ricsinek hívtak. Ricsi nem volt olyan gyors, mint az elektromos versenyautók, és nem volt olyan menő, mint a távirányítós drónok, de egyvalamiben biztosan különleges volt:
Ricsi sosem adta fel.
Egy napon egy hatalmas eseményt hirdettek meg a kertvárosi udvarokban:
„A Nagy Udvari Verseny – csak a legügyesebbeknek!”
Az útvonal tele volt kihívásokkal: göröngyös fű, pocsolyák, csigák, madártoll-alagutak, és egy különösen ijesztő akadály: a kerti slag alatti vízsugár – amit minden jármű csak úgy hívott: „A Zuhany Halála.”
Ricsi nagyon izgult. A többi autó kigúnyolta:
– Nézd már, egy ilyen kis pöfögő akar indulni?
– Elakad az első levélkupacnál!
– Túl régi vagy, Ricsi!
De a kis rallyautó csak mosolygott.
– Majd meglátjuk.
A rajtvonalnál mindenki felállt. A gazdik és gyerekek kézbe vették a távirányítókat. A verseny elindult!
Az első kanyarban Ricsi máris hátrányba került – nem volt olyan gyors, mint a többiek. De amikor egy sárkupac jött, ő simán átszökkent rajta, míg mások beleragadtak.
A csigákat ügyesen kerülgette, a madártoll-alagútban nem akadt el, mert éppen akkora volt, hogy pont elfért. Aztán jött a rettegett slag alatti vízsugár…
– Most vagy soha! – gondolta a gazdája, és a gombot óvatosan megnyomta.
Ricsi begyorsított, felpattant egy kavicson, és – csodák csodája – átugratta az egész vízsugarat, mintha csak szárnyai lettek volna!
A tömeg ujjongott. A nagyobb autók csak ámulva nézték.
Ricsi nem elsőként ért célba, de valamit megnyert, amit más nem:
„A Bajnok, aki szívből versenyez” díjat.
A következő nap minden kisautó hozzá ment tanácsért. És Ricsi csak ennyit mondott:
– Nem a méret, nem a sebesség… hanem a bátorság és a kitartás nyer!
Véget ért a mese, de ha hallasz valahol zümmögni egy kis kereket a kertedben… lehet, hogy Ricsi épp edz.
