A kréta időszak hatalmas dzsungeleiben, ahol a páfrányok magasra nőttek és a vulkánok füstöt eregettek az égre, élt egy fiatal T-Rex, akit Rexinek hívtak.
Rexi még nem volt olyan hatalmas, mint a felnőtt T-Rexek, de már most is erős lábai és éles fogai voltak. Ám Rexi nem a vadászatot szerette legjobban – hanem a kincskeresést!
Minden nap órákon át mászkált a dzsungelben, keresve érdekes dolgokat: különleges köveket, furcsa leveleket és csillogó kagylókat, amiket a folyó sodort partra.
Egy nap azonban Rexi valami egészen különlegeset talált…
Ahogy Rexi a folyóparton sétált, valami kemény dologba botlott.
– Hoppá! Mi lehet ez? – csodálkozott.
A földből egy hatalmas, kopott csont kandikált ki. Rexi szeme felcsillant.
– Ez biztosan egy ősi dinoszaurusz csont! – kiáltotta izgatottan. – Ezt meg kell mutatnom a barátaimnak!
De amikor megpróbálta kihúzni a csontot, az nem mozdult. Hiába rángatta, ugrált rajta, még a farkával is megbökte – de a csont erősen a földbe volt ágyazódva.
– Egyedül nem fog menni… – sóhajtotta Rexi.
Ekkor támadt egy ötlete: segítséget kér a barátaitól!
Először elrohant Tilohoz, a pteroszauruszhoz.
– Tilo, segítened kell! Találtam egy hatalmas csontot, de nem tudom kihúzni!
Tilo leszállt egy faágra, és kíváncsian nézte a csontot.
– Én könnyű vagyok, nem tudok segíteni húzni – mondta –, de felülről jól látok mindent! Hozzunk valakit, aki erős!
Így elmentek Brontóhoz, a hatalmas, hosszú nyakú sauropodához.
– Brontó, segíts kihúzni egy ősi csontot!
Brontó kíváncsian lépett közelebb, és ormótlan lábával próbálta megbillenteni a csontot.
– Hmmm… ez mélyen van – morogta. – Kell még valaki, aki ügyesen mozgatja a földet.
Így végül elmentek Spike-hoz, az erős stegosaurushoz, akinek hatalmas tüskés farka volt.
– Ha valaki ki tudja ásni, az Spike! – mondta Tilo.
A négy barát együtt látott neki a munkának.
Brontó erős lábával kicsit meglökte a csontot.
Spike tüskés farkával óvatosan megkaparta a földet körülötte.
Tilo a magasból figyelte, hogy merre kell még ásni.
És végül Rexi teljes erejével megragadta a csontot, és egy nagyot rántott.
– Egy… kettő… HÚZÁS!
Hirtelen a csont kiszabadult a földből, és Rexi hátraesett vele együtt.
– Sikerült! – kiáltották boldogan.
A barátok közelebbről is megnézték a csontot. Tilo körberepülte, Spike végigkaparta a földet rajta, Brontó pedig az orrával bökdöste.
– Ez nem is egy akármilyen csont – mondta Brontó. – Ez egy T-Rex csont!
Rexi szeme felcsillant.
– Talán egy nagyon régi ősöm hagyta itt! Ez a legnagyobb kincs, amit valaha találtam!
A barátok segítettek Rexinek elvinni a csontot a barlangjába, ahol méltó helyet kapott a kincsei között.
Attól a naptól kezdve Rexi nemcsak egy kíváncsi kis T-Rex volt, hanem az első dinoszaurusz, aki felfedező lett.
És rájött egy fontos dologra is:
A legnagyobb kincseket nem mindig egyedül találjuk meg – néha kell egy kis baráti segítség!
Vége.
