Egyszer, egy kisváros csendes utcáin pöfögött egy különleges rendőrautó, akit mindenki csak úgy ismert: Rendőr Robi. Robi nem volt a leggyorsabb, se a legfényesebb, sőt, egy kicsit már kopott is volt az oldala. De ő volt a legbarátságosabb jármű egész Kékvirágfalván.
Egy nap különleges hívást kapott a rádióján keresztül:
– Rendőr Robi, figyelem! A Napocska Óvodába várnak egy közlekedési bemutatóra. Fontos gyerekesemény. Csak a legjobb mehet!
Robi felderült.
– Az én időm jött el! – csilingelte a szirénája egy halk dii-dóó-val.
Mielőtt elindult volna, beállt a garázsba, ahol Juci, a mosókefe-robot alaposan átsuvickolta.
– Csak mutasd meg, milyen jól tudsz dudálni! – nevetett Juci.
Másnap reggel Robi büszkén gurult be az óvoda udvarára. A gyerekek tátott szájjal nézték.
– Itt a rendőrautó! Nézd, kék villogója van!
– És beszél! Ez tényleg beszél?!
Robi először megmutatta a féklámpáit. Aztán óvatosan megszólalt a hangszórón:
– Helló, gyerekek! Én vagyok Rendőr Robi, és ma együtt tanulunk a közlekedésről!
Majd következett a gyerekeknek szóló zebra-próba. Robi megállt egy kifestett karton-zebracsík előtt. Egy ovis, Mimi, bátran elindult. Robi megszólalt:
– Megálltam! Mert a gyalogos az első!
A gyerekek tapsoltak. Egy kisfiú, Ákos, megkérdezte:
– Robi bácsi, te üldöztél már rosszfiút?
Robi mosolygott (legalábbis a lökhárítója alatt mintha ott volt a mosoly helye).
– Én inkább segítek. Egy eltévedt kutyust hazavittem. Meg volt olyan is, hogy egy bácsi leejtette a kalapját, és én segítettem megtalálni.
Aztán megengedte, hogy mindenki bepattanjon mellé. Egyszerre csak egy gyerek, persze – de milyen élmény volt! A kormány nem mozgott, de az élmény, a hangszóró, a sziréna: igazi csoda!
A végén Robi még egy ajándékot is hozott: kis műanyag jogosítványokat, amiket a gyerekek nevetve mutogattak egymásnak:
– Hú, most már én is hivatalos kismotoros vagyok!
Ahogy Robi kigördült az oviudvarról, a gyerekek integettek utána, és ő visszavillantotta a fényeit.
– Szuper nap volt – sóhajtott boldogan, ahogy visszagurult a rendőrőrsre.
És a naplójába ezt írta a fedélzeti számítógépe:
„Ma nem csak a közlekedést tanítottam meg. Hanem azt is, hogy a rendőr nem csak sziréna és szabály, hanem biztonság, figyelem – és egy kis játék is.”
Vége.
