Egy sűrű erdő mélyén, egy hatalmas barlangban élt Pupi, a fiatal denevér. Pupi bundája fekete volt, mint az éjszaka, és szemei kíváncsian csillogtak a holdfényben. A többi denevérhez hasonlóan nappal aludt, fejjel lefelé lógva a barlang mennyezetéről, éjjel pedig vadászni indult.
Csakhogy Pupi nem volt elégedett a barlang és a közeli erdő világával.
– Miért repülünk mindig ugyanoda? – kérdezte társait. – Nem unjátok, hogy minden éjjel ugyanazokat a rovarokat fogjuk?
– Mert ez biztonságos, Pupi! – válaszolta Boro, a legidősebb denevér. – Az erdőn túl veszélyek leselkednek. Ott élnek a baglyok, a macskák és más ragadozók.
– De mi lehet odakint? – sóhajtotta Pupi. – Mi van, ha a világ sokkal nagyobb és izgalmasabb, mint amiről meséltek?
Egy éjszaka, amikor a denevérek éppen kirepültek a barlangból, Pupi egy furcsa fényt pillantott meg a távolban. Valami halványan világított a fák között, mintha apró csillagok táncolnának a földön.
– Nézzétek! – kiáltotta. – Ott valami különös van!
– Ne menj oda! – figyelmeztette Boro. – Az ismeretlen mindig veszélyes.
De Pupi kíváncsisága erősebb volt a félelemnél. Egyetlen lendületes szárnycsapással elindult a fény irányába.
Ahogy közelebb ért, Pupi egy titkos kertet pillantott meg. A kert tele volt éjjeli virágokkal, amelyek a holdfényben ragyogtak. A levegőt édes illatok töltötték be, és a virágok körül színes lepkék és éjjeli bogarak repkedtek.
– Nahát! – suttogta Pupi ámulva. – Ilyet még sosem láttam!
De hirtelen egy árny suhant át a fák között. Egy hatalmas bagoly közeledett hangtalanul. Pupi szíve hevesen vert. A bagoly a legnagyobb ellenségük volt: éjszakai ragadozó, aki könnyedén elkap egy figyelmetlen denevért.
Pupi gyorsan egy nagy virág mögé bújt, és alig lélegzett. A bagoly körözött a kert felett, majd halk huhogással továbbrepült.
– Huh, ez meleg helyzet volt! – lihegte Pupi.
Amikor Pupi visszatért a barlangba, a többi denevér aggodalmasan vette körül.
– Jól vagy? – kérdezték. – Mi történt?
Pupi lelkesen mesélni kezdett a titkos kertről, a virágok illatáról, a színes lepkékről és az éjjeli bogarakról.
– De a bagoly… – tette hozzá halkan. – Az tényleg veszélyes volt.
Boro, a bölcs denevér, elgondolkodva hallgatta.
– Azt mondod, annyi finom rovar repdesett ott? És a bagoly már elrepült? – kérdezte.
– Igen – bólintott Pupi. – Ha együtt repülnénk, figyelhetnénk egymásra. Én mutatom az utat!
A következő éjjel Pupi vezetésével a denevérek együtt indultak útnak. Az egész csapat elrepült a titkos kerthez. És valóban! Ott várt rájuk a rengeteg éjjeli rovar, finomabb, mint amit valaha ettek.
A bagoly nem jött vissza, és a denevérek boldogan lakmároztak a holdfényes éjben.
– Pupi, te bátor vagy és okos! – mondta Boro elismerően. – Te mutattad meg nekünk, hogy néha a legnagyobb kincsek az ismeretlenben rejtőznek.
És attól a naptól kezdve Pupi nemcsak a legkíváncsibb, hanem a legbátrabb denevér is lett, aki új utakat nyitott meg a falkája előtt.
Vége.
