Egyszer volt, hol nem volt, egy színes kisvárosban élt egy apró, vidám kisautó, akit Pötyinek hívtak. Pötyi élénk sárga volt, tetején egy piros csíkkal, és mindenkit megmosolyogtatott, amerre csak járt. Imádott az utcákon száguldozni, a parkban játszani a gyerekekkel, és esténként a naplementében gyönyörködni.
Egy napon különleges feladatot kapott: egy nagy barátságversenyt rendeztek a város szélén lévő versenypályán, ahol nemcsak az számított, hogy ki a leggyorsabb, hanem az is, ki tudja a legtöbb barátot szerezni az úton.
– Ez az én napom lesz! – mondta Pötyi izgatottan, és vidáman felbőgette a motorját.
A rajtnál Pötyi minden versenyzőt barátságosan üdvözölt. Ott volt Turbó, a sportkocsi, aki mindig büszke volt a sebességére, és Csillám, a rózsaszín kisautó, akinek a díszes karosszériáján szivárványszínekben ragyogtak a minták.
Amikor a startpisztoly eldördült, minden autó elindult. Turbó azonnal előretört, de Pötyi nem sietett. Úgy gondolta, hogy nem csak a célba érés számít, hanem az is, hogy útközben örömet szerezzen másoknak.
Az első kanyarban Pötyi meglátta, hogy Csillám egy kis pocsolyában rekedt.
– Várj, segítek! – mondta Pötyi, és finoman nekilökte Csillámot, hogy kiszabaduljon a sárból.
– Köszönöm, Pötyi! – mondta Csillám hálásan, és együtt folytatták az utat.
Ahogy haladtak, Pötyi és Csillám találkoztak egy óriási, öreg teherautóval, akit Rozsdásnak hívtak. Rozsdás lassan mozgott, és nehezen vette az emelkedőt.
– Nem hagyhatjuk itt egyedül! – mondta Pötyi, és finoman megállt mellette. – Mi leszünk a te segítőid!
Csillám és Pötyi együtt tolták fel Rozsdást az emelkedő tetejére, aki hálásan mosolygott.
– Köszönöm, kis barátaim. Már azt hittem, nem tudom befejezni ezt a versenyt.
– Ezért vagyunk itt! – mondta Pötyi, és újra nekilendültek.
Amikor közeledtek a célvonalhoz, Pötyi észrevette, hogy Turbó megállt az út szélén. Az egyik kereke defektes volt, és mérgesen pöfögött.
– Segítsek? – kérdezte Pötyi.
– Miért tennéd? Ez verseny! – felelte Turbó, de Pötyi csak mosolygott.
– Mert a barátság fontosabb, mint a győzelem.
Pötyi gyorsan segített kicserélni a kereket, és együtt folytatták az utat. Amikor elérték a célvonalat, minden autó ott volt, és éljeneztek.
A verseny végén a bíró a színpadra lépett, és így szólt:
– Ma nem az volt a legfontosabb, ki volt a leggyorsabb. Az igazi győztes az, aki mindenkit segített. Ezért a Barátság Trófeát Pötyinek adjuk!
Pötyi boldogan villogtatta a fényeit, és az összes autó köré gyűlt, hogy gratuláljon neki. A városban mindenki Pötyiről beszélt, aki bebizonyította, hogy a kedvesség és az összefogás a legnagyobb erő.
Aznap este, amikor Pötyi visszagurult a garázsba, elégedetten zümmögött magában.
– Ez volt a legjobb napom! Most már tudom, hogy a barátság a legnagyobb ajándék.
A holdfény megcsillant a Barátság Trófeán, és Pötyi nyugodtan álomba merült.
Jó éjszakát, Balázs!
