Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes, erdővel körülvett kis réten élt egy kedves, apró nyuszi, akit Pihének hívtak. Pihe tele volt energiával, és mindig izgatottan ugrándozott a réten, felfedezve a virágokat, a pillangókat és a fák titkait. De amikor eljött az este, Pihe mindig Anyukája mellett szeretett lenni, mert az éjszaka számára egy kicsit ijesztő volt.
Egyik este, amikor a nap már alábukott, és a csillagok lassan előbújtak, Pihe és Anyukája együtt ültek a rét szélén, a nagy tölgyfa tövében. A levegő hűvös és friss volt, és a tücskök halk dallamot játszottak.
– Anyu, miért vannak ott fent a csillagok? – kérdezte Pihe, miközben felnézett a fénylő égboltra.
Anyukája mosolyogva megsimogatta Pihe puha fejét.
– A csillagok azért vannak ott, hogy emlékeztessenek minket, hogy sosem vagyunk egyedül. Minden csillag egy-egy történetet mesél, és ők vigyáznak ránk, még akkor is, ha alszunk.
– Szeretnéd, ha mesélnék neked egy csillagtörténetet? – kérdezte Anyukája.
– Igen, mesélj, mesélj! – ugrált fel izgatottan Pihe.
Anyukája finoman körbefogta Pihét, és elindultak a réten át, miközben mesélni kezdett.
– Réges-régen a csillagok nem ragyogtak ilyen fényesen. De aztán az erdő lakói elhatározták, hogy mindegyikük elküld egy jókívánságot az égbe. Minden jókívánság egy kis fénycsóva lett, amely végül csillaggá vált. Azóta minden csillag a szeretetet és a gondoskodást sugározza vissza hozzánk.
Pihe áhítattal hallgatta a történetet, miközben a lábaik alatt a harmatos fű halkan susogott. Ahogy a réten sétáltak, megláttak egy kis csillagfényt, amely úgy tűnt, mintha a földön pihenne.
– Nézd, Anyu! – kiáltott Pihe. – Egy csillag leesett az égből!
Anyukája mosolyogva lehajolt, hogy közelebbről megnézze.
– Ez nem igazi csillag, Pihe, hanem egy harmatcsepp, amelyben megcsillant a csillag fénye. De tudod mit? Ez ugyanúgy hordozza a csillagok üzenetét: a szeretet mindig közel van hozzánk.
Pihe boldogan nézte a harmatcseppet, amely valóban úgy ragyogott, mintha egy darabka csillag lenne. Óvatosan megérintette a mancsával, és érezte, hogy a csepp hűvös és friss, mintha a csillag egy simogatást küldött volna az égboltról.
– Anyu, ha minden este nézem a csillagokat, akkor mindig emlékezni fogok a történetükre? – kérdezte Pihe.
– Mindig – felelte Anyukája. – És ha valaha egy kicsit félsz, csak gondolj arra, hogy a csillagok és én is mindig vigyázunk rád.
Amikor visszaértek a tölgyfa alá, Pihe Anyukája ölébe kuporodott. A csillagok fényesen ragyogtak felettük, és a tücskök tovább játszották a dallamukat. Pihe szeme lassan lecsukódott, miközben még hallotta Anyukája halk suttogását:
– Álmodj szépeket, kis Pihe. A csillagok és én mindig itt leszünk veled.
Az erdő csendessége körbeölelte őket, és a csillagok fénye betöltötte az éjszakát, békét és biztonságot sugározva a rétre.
Jó éjszakát, Balázs!
