Egyszer volt, hol nem volt, egy forgalmas kisvárosban élt egy fiú, akit Peti pizzásnak hívtak. Peti minden délután piros robogójára pattant, és finomabbnál finomabb pizzákat szállított ki a város lakóinak.
De Peti nem volt ám akármilyen pizzafutár! Ő minden pizzához egy mosolyt, egy viccet, vagy éppen egy jó tanácsot is vitt.
Egy napon különös rendelés érkezett. Egy hatalmas, extra sajtos, dupla gombás pizzát kértek… a Szivárvány utcai 13-as házba.
– Oda? – kérdezte csodálkozva Peti. – Ott állítólag egy… varázsló lakik!
De hát egy pizzás fiú nem hátrál meg! Peti felpattant a robogóra, és már suhant is a titokzatos ház felé.
Amikor odaért, a kapu magától kinyílt. A kert tele volt beszélő napraforgókkal, a postaláda pedig énekelte:
– „Sajttal-bélelt varázslat, pizza most a vendég vagy!”
Peti becsöngetett, és az ajtóban tényleg egy varázsló állt – kék köpenyben, csillagokkal a kalapján.
– Köszönöm a pizzát, ifjú futár! – mondta mély hangon. – De van itt valami, amit csak te tudsz megoldani.
Peti meglepődött.
– Én?
– Igen – bólogatott a varázsló. – Eltűnt a reggelim, a varázsrántotta! Csak egy igazi, segítőkész pizzás fiú tudja visszahozni.
És ezzel egy titkos ajtót nyitott meg, ami egy mesebeli konyhába vezetett. A tojások repültek, a fakanál énekelt, és a rántotta… egy hűtő hátuljában bujkált.
Peti odalépett, és így szólt:
– Ne félj, nem bánt senki! Csak a reggelihez tartozol.
A rántotta visszacsusszant a serpenyőbe, a varázsló pedig tapsolt:
– Bravó! Ezért varázsolok neked valamit!
És hopp! Peti pizzásdobozában mostantól mindig lesz egy plusz szelet, amit azoknak adhat, akiknek épp szüksége van egy kis meglepetésre.
És Peti azóta is száguld a városban, pizzával, mosollyal, és egy kis varázslattal.
Véget ért a mese, de ha extra szeletet kapsz, lehet, hogy Peti járt nálad!
