Messze délen, a jégtáblák között élt egy pici pingvin, akit Palkónak hívtak. Palkó nem volt olyan, mint a többi pingvin. Ő mindig fázott, még akkor is, amikor a többiek vidáman csúszkáltak a jégen.
– De hát mi pingvinek vagyunk! – nevetett a nővére. – Nekünk jó a hideg!
De Palkó csak vacogott.
– Szerintem én meleg szívű pingvin vagyok… azért fázom kívül – mondogatta.
Egy nap, miközben a jégen sétált, talált egy elsodródott hajóroncsot. A roncsban egy doboz volt, tele színes fonalakkal és egy könyvvel, aminek a címe így szólt:
„Hogyan kössünk pulóvert?”
Palkó szeme felcsillant.
Napokon át próbálkozott. Először a fonalat bogozta össze, majd a szárnyára tekerte, aztán végül… sikerült! Egy kissé ferde, nagyon színes, de annál melegebb pingvinpulóvert kötött magának.
Amikor felvette, a többi pingvin nevetett – de nem csúfolódva, hanem csodálkozva:
– Hűha, Palkó! Te vagy a leghóbiztosabb pingvin a Déli-sarkon!
És mi történt ezután? Mindenki pulóvert akart. Sárgát, kéket, csíkosat, pöttyöset.
Palkó lett a jégmezők divattervezője, és többé sosem fázott.
Véget ért a mese, de Palkó azóta is kötöget… talán épp most is.
