Oli, az okapi és a szivárványerdő titka

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy különleges állat, akit Olinak hívtak. Oli egy okapi volt, az afrikai esőerdők rejtélyes lakója. Bár az okapikat gyakran a zsiráfok unokatestvéreiként emlegetik, Oli inkább a saját útját járta. Bár magas nyaka nem volt, Oli különleges csíkos lábaival mindig elbűvölte az erdő többi lakóját.

Egy nap Oli a sűrű erdőt járta, amikor találkozott egy kíváncsi kis majommal, aki épp egy faágon hintázott.

– Szia, Oli! Miért van olyan furcsa mintázat a lábadon? – kérdezte a majom.

Oli mosolyogva válaszolt: – Tudod, ez a mintázat segít nekem elrejtőzni az erdő sűrűjében. Ha valaki veszélyes ragadozó közeledik, könnyen beleolvadok a fák és a levelek árnyékába.

– Ez nagyon okos! – csodálkozott a majom.

Ahogy Oli továbbment, találkozott egy színes papagájjal, aki az egyik fa tetejéről kiáltott le hozzá.

– Hé, Oli! Miért mindig olyan csendesen mozogsz? – kérdezte a papagáj.

– Azért, mert így nem ijesztem meg a többi állatot, és könnyebben találok élelmet – magyarázta Oli. – Mi okapik imádjuk a friss leveleket és gyümölcsöket, de nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy elkerüljük a ragadozókat.

A papagáj bólintott. – Ezért nem látlak téged túl gyakran. Nagyon ügyesen bújkálsz!

Később Oli elért egy kristálytiszta patakhoz, ahol egy apró béka ült a parton.

– Oli, miért van olyan hosszú a nyelved? – kérdezte a béka kíváncsian.

Oli nevetett. – Azért, hogy könnyedén elérjem a legmagasabb leveleket, és leszedjem őket. Tudtad, hogy mi, okapik, akár 30 centiméter hosszúra is kinyújthatjuk a nyelvünket? Sőt, még az orrunkat is meg tudjuk vele tisztítani!

A béka tátott szájjal bámult. – Ez elképesztő! Tényleg nagyon különleges vagy.

Este, amikor Oli visszatért a kedvenc pihenőhelyére, az erdő állatai összegyűltek körülötte.

– Oli, ma sok mindent tanítottál nekünk! – mondta a kis majom.

– Igen – tette hozzá a papagáj –, te tényleg az esőerdő rejtett kincse vagy.

Oli elmosolyodott, és azt mondta: – Tudjátok, mindannyian különlegesek vagyunk. Az erdő minden lakója hozzájárul valamihez, legyen az a békák dala, a papagáj színei, vagy éppen a majmok mókázása. Én csak boldog vagyok, hogy az esőerdő része lehetek.

Aznap este az erdőben béke és nyugalom honolt, és Oli tudta, hogy az ő különleges képességei is segítenek megőrizni az erdő csodáját.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »