A végtelen sivatag aranyló homokdűnéi között, ahol a nap perzselte a földet, és a szél lágyan simogatta az éjszakai eget, élt egy büszke és kecses arab bejza, akit Nimrnek hívtak.
Nimr híres volt szépségéről és gyorsaságáról. Fehér bundája ragyogott a napfényben, hosszú, egyenes szarvai pedig olyan méltóságteljesek voltak, hogy a többi állat csodálattal nézte.
Egy nap azonban valami furcsát vett észre…
Nimr éppen egy kis liget felé tartott, ahol mindig talált egy kis árnyékot és friss vizet. De ahogy közeledett, furcsa csend fogadta.
A madarak nem csiripeltek, a rókák és nyulak nem szaladgáltak, és a kút, amely mindig friss vizet adott, üres volt.
– Hová tűnt a víz? – tűnődött Nimr.
Tudta, hogy ha a forrás eltűnik, a sivatagi állatok nagy bajba kerülnek.
Elhatározta, hogy kideríti, mi történt.
Nimr figyelmesen vizsgálta a földet, és apró nyomokat talált a homokban.
A nyomok egy kis sivatagi rókához vezettek, aki a dűnék között kuporgott, és ijedten figyelte a tájat.
– Mi történt a kúttal? – kérdezte Nimr.
A róka megszeppenve felelt:
– Egy nagy homokvihar betemette! A víz ott van, csak nem tudunk hozzáférni!
Nimr elgondolkodott. Ha a víz még ott van, akkor ki kell ásni a kutat!
De egyedül ez túl nagy feladat lenne.
Nimr gyorsan hírt vitt a többi sivatagi állatnak: a gazelláknak, a sakáloknak, és még a sivatagi rókáknak is.
– Ha mindannyian együtt dolgozunk, kiáshatjuk a kutat! – mondta.
A rókák a kisebb homokrétegeket túrták ki, a gazellák patáikkal taposták le a mozgó földet, és Nimr a hosszú, erős szarvaival óvatosan félretolta a nagyobb homokdombokat.
Végül egy kis vízcsepp jelent meg a föld repedései között.
Majd egy vékony kis ér…
És végül a kút újra megtelt friss vízzel!
A sivatag állatai boldogan ittak a hűsítő vízből, és Nimr büszkén nézett körbe.
Attól a naptól kezdve a kút újra élt, és a sivatag minden lakója megértette, hogy együtt, összefogva bármilyen akadályt legyőzhetnek.
És ha valaki megkérdezte Nimrt:
– Hogyan találtad meg a vizet?
Ő csak elmosolyodott, és azt mondta:
– A sivatag soha nem hagy magára, ha megtanulsz figyelni a jeleire.
Vége.
