A hatalmas hegyek ölelésében, egy sűrű erdő közepén élt egy fiatal barna medve, akit Morgónak hívtak. Nevét onnan kapta, hogy ha izgatott vagy kíváncsi volt, mindig halkan morogni kezdett, mintha egy dalocskát dúdolna magában.
Morgó szeretett az erdőben barangolni, érett bogyókat keresni, és néha még a hegyi patakba is belemártózott, hátha sikerül kifognia egy ügyetlen halat. De ami a legjobban érdekelte, az a titkos tisztás volt, amelyről az idősebb medvék meséltek.
Azt mondták, hogy ott a legédesebb méz csordogál a fák odvában, de senki sem tudta biztosan, merre van. Morgó elhatározta, hogy megkeresi.
Egy szép, napsütéses reggelen Morgó elbúcsúzott az anyukájától, és útnak indult. Az erdőben minden csupa zöld volt, a fák susogtak, és a madarak vidáman csicseregtek.
Ahogy egyre beljebb haladt, hirtelen különös zajt hallott egy bokorból. Egy kicsi, remegő nyúl kuporgott a földön, és aggódva nézett rá.
– Mi történt? – kérdezte Morgó kedvesen.
– Elvesztettem az ösvényt, és nem találok vissza a családomhoz! – cincogta a nyuszi.
Morgó eltűnődött. Ő maga sem volt biztos benne, hogy merre jár, de a medvéknek nagyon jó orruk volt. Megszaglászta a levegőt, és hamarosan megérezte a nyúlcsalád illatát.
– Gyere velem! – mondta vidáman. – Segítek megtalálni őket!
A kis nyúl boldogan ugrált Morgó mellett, és hamarosan egy hatalmas fa tövében megpillantották a többi nyulat. Amikor meglátták az elveszett kicsit, vidáman körbeugrálták.
– Köszönjük, Morgó! – mondta az egyik nagyobb nyúl.
– Szívesen! – nevetett a medvebocs, majd újra elindult a titkos tisztás felé.
Hosszú keresés után végre elért egy különleges helyre. A fák magasabbak voltak, mint bárhol máshol, és a levegőben édes illat terjengett. Morgó izgatottan morgott egyet – megtalálta a titkos tisztást!
Egy öreg tölgyfa odvában aranyszínű méz csordogált. De amikor Morgó megpróbált belenyalni, hirtelen méhek és darazsak zümmögtek fel a fa ágai között!
A kis medve megdermedt. Nem akarta bántani őket, de a mézet is szerette volna megkóstolni.
Ekkor eszébe jutott valami. Az anyukája egyszer azt mondta neki:
„Ha kedves vagy, sokkal többet elérsz, mintha erőszakkal próbálnál megszerezni valamit.”
Morgó mély levegőt vett, és kedvesen így szólt:
– Kedves méhek! Csak egy kicsit szeretnék megkóstolni a mézet. Nem akarok ártani nektek!
A méhek és a darazsak összenéztek, majd a kaptáruk legidősebb lakója előre röppent.
– Mivel udvariasan kértél, megengedjük, hogy vegyél egy keveset – mondta a méhecske.
Morgó boldogan mosolygott, és óvatosan belenyalt a mézbe. Az íze édesebb volt, mint bármi, amit valaha kóstolt!
Miután jól lakott, Morgó visszaindult az otthonába. Útközben újra találkozott a nyuszikkal, akik megkínálták néhány friss répával, hálából a segítségért.
Amikor hazaért, az anyukája megkérdezte:
– Sikerült megtalálnod a tisztást?
Morgó mosolyogva bólintott.
– Igen! De ennél fontosabb, hogy megtanultam: ha kedves és segítőkész vagyok, az sokkal többet ér, mint az erő!
És attól a naptól kezdve Morgót nemcsak a kíváncsiságáról, hanem a nagy szívéről és jóságáról is ismerték az erdőben.
Vége.
