A város szélén, ahol az építkezések folytak és a gépek dolgoztak, élt egy vidám kis markoló, akit Marcinek hívtak. Marci mindig készen állt a munkára – szeretett földet ásni, gödröket mélyíteni, és minden nap segíteni az építkezésen.
Egy nap azonban az építkezésvezető így szólt:
– Ma nincs munka, Marci. Minden készen van.
Marci először örült egy kis pihenőnek, de hamarosan unatkozni kezdett.
– Ha nincs munka, akkor mit csinálhat egy markoló? – tűnődött.
Úgy döntött, hogy körbejárja a várost, és hátha talál valamit, amiben segíthet.
Marci a város szélén egy régi, elhagyatott játszótérhez ért. A hinták rozsdásak voltak, a csúszda poros, és a homokozóban alig volt homok.
Ekkor Marci meghallotta két gyerek beszélgetését.
– Olyan jó lenne itt játszani – mondta az egyik kisfiú.
– Igen, de minden olyan kopott és koszos – sóhajtotta a kislány.
Marci szeme felcsillant.
– Itt egy markolóra van szükség! – kiáltotta lelkesen.
Marci nekilátott a munkának.
Először a homokozót töltötte fel friss, puha homokkal. Az ásójával óvatosan lapátolta a homokot, míg a régi, száraz föld helyett új, puha réteg borította be az egészet.
Aztán megtisztította a csúszdát, lesöpörte róla a port, és egy kis vizet fröcskölt rá, hogy újra csillogjon.
Végül kihúzta a rozsdás csavarokat a hintákból, és segített a szerelőknek új, erős láncokat felrakni.
Amikor elkészült, a játszótér újra ragyogott!
Másnap, amikor a gyerekek visszatértek, el sem hitték, amit láttak!
– Nézd! A homokozó tele van homokkal! – kiáltotta az egyik kisfiú.
– A csúszda újra csúszik! – örült egy másik gyerek.
A gyerekek vidáman játszani kezdtek, és Marci boldogan nézte őket.
Ekkor a város polgármestere is megérkezett.
– Ki újította fel a játszóteret? – kérdezte meglepődve.
A gyerekek mind Marcira mutattak.
– A kis markoló segített nekünk!
A polgármester elmosolyodott.
– Marci, te nemcsak egy markoló vagy, hanem egy igazi hős is!
Attól a naptól kezdve Marci tudta, hogy nemcsak építkezéseken lehet hasznos, hanem bárhol, ahol segíteni tud. És ha valahol szükség volt egy erős ásóra és egy nagy szívre, Marci mindig ott volt!
Vége.
