Egyszer volt, hol nem volt, egy hóval borított hegyoldalban élt két kíváncsi lemming testvér, Lili és Lali. A kis állatok boldogan éltek a családjukkal a föld alatti üregeikben, ahol meleg volt és biztonságos. De Lili és Lali soha nem elégedtek meg az otthoni kényelemmel – mindig új dolgokat akartak felfedezni.
Egy hideg, de napfényes reggelen Lili izgatottan figyelt valamit a hegy lábánál.
– Nézd, Lali! Ott lenn egy csillogó dolog van – mondta, miközben az orrával a távolba mutatott.
– Mi lehet az? – kérdezte Lali. – Menjünk, és nézzük meg!
Lili és Lali útra keltek a hómezőkön át. A hó szikrázott a napfényben, és a táj végtelennek tűnt. Útjuk során találkoztak egy hóbagollyal, aki egy sziklán ült, és figyelte őket.
– Hová tartotok, kis lemmingek? – kérdezte a bagoly.
– Egy csillogó dolgot láttunk a hegy lábánál, és meg akarjuk nézni, mi az – felelte Lili.
A hóbagoly bölcsen bólogatott.
– Legyetek óvatosak. A hómezők szépek, de könnyen el lehet tévedni.
A testvérek megígérték, hogy vigyáznak, és továbbindultak.
Ahogy közelebb értek a csillogó dologhoz, egy hatalmas jégbarlangot találtak. A barlang falai olyan tiszták voltak, hogy Lili és Lali meglátták benne a saját tükörképüket.
– Ez hihetetlen! – kiáltotta Lili. – Nézd, Lali, olyan, mintha még egy pár lemming lenne itt!
De ahogy beljebb merészkedtek, különös hangot hallottak. A barlang mélyéről halk csepegés és zúgás hallatszott. A testvérek követték a hangot, amíg el nem értek egy óriási jégkristályhoz, amelynek belsejében fény ragyogott.
– Ez csillogott a hegy lábánál! – mondta Lali izgatottan.
Amikor közelebb mentek a jégkristályhoz, észrevették, hogy a fény mozgott benne. Hirtelen egy kis alak jelent meg a kristályban – egy jégtündér.
– Köszönöm, hogy megtaláltatok! – szólt a tündér. – Én őrzöm a hegy tisztaságát és békéjét, de a jégkristály, amelyben élek, elgyengült. Segítenetek kell megerősíteni.
Lili és Lali kíváncsian hallgatták.
– Hogyan segíthetünk? – kérdezte Lili.
– A szeretet és az összefogás ereje kell hozzá. Vigyetek el egy kis darabot a kristályomból az otthonotokba, és tegyétek a családotok közepére. Az összetartásotok erőt ad a jégkristálynak – magyarázta a tündér.
Lili és Lali óvatosan egy apró darabot törtek le a kristályból, és elindultak vissza az otthonukba. A hómezőkön át vezető út fárasztó volt, de a testvérek bátorították egymást, és a hóbagoly is segített nekik az irány megtalálásában.
Amikor hazaértek, elhelyezték a kristálydarabot a családjuk közepére. Az apró fény ragyogni kezdett, és melegséggel töltötte meg a kis üreget.
Másnap reggel, amikor Lili és Lali kinéztek a hegyre, látták, hogy a jégbarlang újra teljes fényében ragyog.
– Lili, szerinted mindenki más is látja, hogy a hegy ilyen gyönyörű? – kérdezte Lali.
– Biztos vagyok benne – mondta Lili. – És most már tudjuk, hogy mi is részesei vagyunk annak, hogy ez így maradjon.
A testvérek boldogan bújtak össze a családjukkal, miközben a jégkristály meleg fénye beragyogta az otthonukat.
A szeretet és az összetartás ereje csodákra képes, és minden helyet varázslatossá tesz.
