Leo, az oroszlán és a csend ereje

Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas szavannán élt egy fiatal oroszlán, akit Leónak hívtak. Leo volt a szavanna legnagyobb kíváncsiskodója. Mindig kérdezgette a többi állatot, és mindenről tudni akart: miért mozog a szél, hogyan nőnek a fák, és miért olyan kék az ég.

Egy nap, miközben a szavanna aranyló fűtengerén sétált, Leo találkozott egy bölcs elefánttal, akit Eldonként ismertek.

– Miért vagy mindig olyan kíváncsi, Leo? – kérdezte Eldon mosolyogva.

– Mert olyan sok mindent nem értek a világban! – válaszolta Leo. – És mindig beszélek, hogy mindent megértsek.

Eldon bólogatott. – Tudod, Leo, néha a csendben találod meg a válaszokat. Ha figyelsz és hallgatsz, sok mindent észrevehetsz, amit máskülönben elszalasztanál.

Leo elgondolkodott ezen. Nem értette, hogyan lehetne a csend hasznosabb, mint a kérdezés, de úgy döntött, kipróbálja.

Másnap reggel Leo leült a nagy, árnyékot adó akáciafa alá, és csendben figyelte a szavanna életét. Először csak a szél suhogását hallotta, aztán a madarak énekét, majd a távolban egy kis patak csobogását. Minél tovább ült csendben, annál több mindent észrevett.

Egy pillanatban meglátott egy kis antilopot, aki ijedten állt egy bokor mellett. Leo lassan odasétált hozzá.

– Mi a baj, kis barátom? – kérdezte lágyan.

– Elvesztettem az anyukámat – mondta az antilop sírva.

Leo emlékezett Eldon tanácsára. Nem kezdett hangosan kérdezősködni, hanem leült a földre, és csendben figyelni kezdett. Néhány perc múlva halk neszt hallott a fűben, majd meglátta az antilop anyját, aki épp a közelben kereste a kicsinyét.

– Nézd csak, ott van az anyukád! – mondta Leo boldogan, és az antilop örömmel szaladt az anyja felé.

Aznap este Leo találkozott Eldonnal, és elmesélte neki a történteket.

– Látod, Leo – mondta Eldon –, a csend nem azt jelenti, hogy nem teszel semmit. Azt jelenti, hogy figyelsz. És ha figyelsz, megláthatod a világ rejtett titkait.

Leo bólintott, és attól a naptól kezdve minden nap szánt egy kis időt arra, hogy csendben figyelje a szavannát. Így lett ő a legbölcsebb oroszlán, akit minden állat tisztelt, mert mindig pontosan tudta, mikor kell csendben figyelni, és mikor kell megszólalni.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »