Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lajhár, akit Lalának hívtak. Lala a dzsungel egyik legmagasabb fáján lakott, ahol a levelek mindig frissek voltak, és a nap sugarai gyönyörűen áttörtek az ágak között. Lala nagyon szerette az életét, de tudta, hogy a többiek néha kinevették, mert ő volt a leglassabb az erdőben.
– Miért tart ennyi ideig, hogy átérj egy ágról a másikra, Lala? – kérdezték a majmok nevetve.
– Mert így van időm élvezni a dzsungel szépségeit! – felelte Lala mindig nyugodtan.
Egyik reggel, amikor Lala épp a kedvenc levelét majszolta, és a madarak éneke töltötte be a levegőt, furcsa zajt hallott. Az erdő egyik távoli sarkából egy apró kis állat, egy sünike, sírdogálva mászott elő.
– Mi a baj, kis barátom? – kérdezte Lala, lassan leereszkedve az egyik ágról.
– Elveszítettem az otthonomat! – pityeregte a süni. – Egy nagy szél elfújta az avart, ahol mindig aludtam, és most nem tudom, hol pihenhetnék.
Lala elmosolyodott, és kedvesen így szólt: – Ne aggódj, kis barátom. Segítek neked új otthont találni.
Lala és a süni elindultak együtt, és bár a süni egy kicsit türelmetlen volt, végül alkalmazkodott Lala lassú tempójához. Ahogy lassan haladtak a dzsungelben, Lala mindenre odafigyelt: meglátott egy különleges virágot, észrevette, hogy a levelek között egy szivárványos madár rejtőzik, és hallotta a patak csendes csobogását.
– Nézd, süni! Ez a patak csodálatos hely lehet számodra! – mondta Lala, amikor egy árnyas tisztásra értek, ahol a víz halkan csordogált, és a fű puha volt.
A süni boldogan ugrált, és azt mondta: – Ez tökéletes! De hogyan találtad meg ezt a helyet, Lala?
Lala mosolyogva válaszolt: – Azért, mert lassan haladtam, és figyeltem minden apró részletre. A lassúság néha előny, mert segít észrevenni azokat a dolgokat, amiket mások elsietnek.
A süni hálásan megölelte Lalát (persze nagyon óvatosan, hogy a tüskék ne szúrjanak). Aznap este Lala visszatért a saját fájára, és nyugodtan álomba szenderült, tudva, hogy a lassúsága nem gyengeség, hanem egy különleges erő, ami segített másokon.
Itt a vége, fuss el véle!
