Kockaváros egy különleges hely volt, ahol minden ház, autó és utca apró színes építőelemekből állt. Az ott élő figurák vidámak és kreatívak voltak, hiszen bármit megépíthettek, amit csak elképzeltek.
Az egyik kis építő, Alex, imádott alkotni. Minden nap új dolgokat épített: egyik nap egy hajót, másnap egy tornyot, aztán egy kis piros autót. De volt egy álma – megépíteni a világ legnagyobb kastélyát!
Egy reggel Alex elhatározta, hogy belekezd a nagy művébe. Gondosan kiválasztotta az építőelemeket, és elkezdte rakni az alapokat.
Először az alapfalakat rakta fel – szilárdnak kellett lenniük, hogy a kastély ne dőljön össze.
Aztán jöttek a tornyok! Magasra építette őket, de amikor a legfelső elemet felrakta, a torony megingott és…
BUMM! Az egész ledőlt!
– Ó, nem! – sóhajtott Alex. – Valamit rosszul csináltam…
Ekkor odalépett hozzá Emma, a kis építő, aki éppen egy szép virágoskertet épített.
– Szerintem túl keskenyek a tornyaid – mondta. – Ha szélesebb alapot építesz, stabilabb lesz!
Alex bólintott.
– Köszönöm, Emma!
Majd csatlakozott hozzájuk Max, aki mindig a legmenőbb autókat építette.
– És ha erősebb elemeket használsz a falakhoz, akkor nem dőlnek le olyan könnyen! – tanácsolta Max.
Alex újra nekilátott. A barátai segítettek, és együtt sokkal gyorsabban haladtak!
A kastély napról napra nagyobb lett. Magas tornyai voltak, hatalmas kapuja, és még egy felvonóhíd is, amit Emma épített.
Max hozzáadott egy titkos alagutat, ami a kastély alatti kis alagsorba vezetett.
Amikor végre elkészült, mindenki csodálta a művet.
– Ez Kockaváros legnagyobb kastélya! – mondták.
Alex boldogan nézett körbe.
– Egyedül nem sikerült volna – mondta. – De együtt bármit megépíthetünk!
És attól a naptól kezdve Kockaváros lakói tudták, hogy a legjobb alkotások nemcsak kreativitásból, hanem barátságból és együttműködésből születnek.
Vége.
