Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű, zöld dzsungelben élt egy kíváncsi és barátságos kígyó, akit Kittinek hívtak. Kitti egy hosszú, karcsú kígyó volt, akinek gyönyörű zöld pikkelyei úgy csillogtak a napfényben, mint az esőcseppek a leveleken. Bár sok állat tartott tőle, ő nem volt gonosz vagy veszélyes. Inkább felfedezni szerette a világot és segíteni másokon.
Egy különös találkozás
Egy nap Kitti a dzsungelben siklott, amikor egy aprócska gyík sírását hallotta. A gyík egy bokor alatt gubbasztott, és szomorúan nézett maga elé.
– Mi a baj, Gyíkocska? – kérdezte Kitti kedvesen.
A gyík ijedten nézett fel. – Megijedtem, mert egy nagy madár üldözött, és majdnem elkapott! – remegett a hangja.
Kitti elmosolyodott. – Ne aggódj! Tudod, mi kígyók nagyon jól tudunk rejtőzködni. Ha megtanulsz beolvadni a környezetedbe, könnyebben elbújhatsz a ragadozók elől.
A gyík kíváncsian figyelte, ahogy Kitti lassan elcsendesedett, és teljesen beleolvadt a dzsungel zöld levelei közé. Ha nem mozdult volna, senki sem vette volna észre.
– Ez csodálatos! – mondta a gyík. – Én is megpróbálom!
A gyík a barna faágak közé ugrott, és mozdulatlanul maradt. Nemsokára egy madár repült el felettük, de nem vette észre őket. Amikor elment, a gyík boldogan ugrándozott.
– Köszönöm, Kitti! Most már tudom, hogy a rejtőzködés segíthet a túlélésben!
A különleges érzékszerv
Kitti tovább siklott a fák között, amikor egy kis egérke bukdácsolt elé.
– Jaj, Kitti, nagy bajban vagyok! Nem látom, merre mehetnék, mert már sötétedik, és elvesztettem az ösvényt! – mondta kétségbeesetten.
Kitti elmosolyodott. – Tudod, mi kígyók nem a szemünkre hagyatkozunk, amikor tájékozódunk – magyarázta. – Az állkapcsunkkal és a nyelvünkkel is érzékeljük a környezetünket.
– Hogyan? – kérdezte az egér kíváncsian.
– Figyelj! – mondta Kitti, majd kiöltötte a villás nyelvét, és lassan mozgatta a levegőben. – Így érzem, hogy merre fúj a szél, és merre van más állatok szaga.
Az egér elámult. – Ez azt jelenti, hogy meg tudod mondani, merre kell mennem?
– Pontosan! – bólintott Kitti, majd az egérke elé siklott. – Ha erre mész, visszatalálsz a fészkedhez.
Az egér hálásan megölelte Kitti farkát. – Köszönöm! Most már tudom, hogy nem mindig a szemünkre kell hagyatkoznunk!
A természet egyensúlya
Másnap Kitti a dzsungel egy csendes részén pihent, amikor a mókusok izgatottan kiabáltak egy fa tetejéről.
– Kitti! Jön egy csapat patkány, és mindent felfalnak! Mi lesz így az élelmünkkel? – aggódtak.
Kitti elgondolkodott. – Tudjátok, mi kígyók segítünk fenntartani az egyensúlyt a természetben – mondta. – Ha túl sok kisebb állat lenne, az élelem gyorsan elfogyna. Ha azonban mi kígyók ott vagyunk, és néha vadászunk, akkor az erdőben minden állatnak lesz elegendő étele.
A mókusok megértően bólintottak. – Szóval nemcsak veszélyesek vagytok, hanem fontos szerepetek is van a dzsungelben?
– Így van! – bólintott Kitti. – Minden állatnak megvan a maga feladata a természetben.
A mókusok hálásan integettek neki, és most már nem féltek tőle annyira.
Mit tanultunk Kittitől, a kígyótól?
1. A kígyók rejtőzködéssel védik meg magukat és észrevétlenül mozognak.
2. Nemcsak a szemükkel, hanem a nyelvükkel és testükkel is érzékelik a környezetüket.
3. A kígyók fontosak a természet egyensúlyának fenntartásában, mert segítenek szabályozni más állatok számát.
4. Bár sokan félnek tőlük, a kígyók nem mindig veszélyesek – sokkal inkább a természet fontos részei.
Aznap este Kitti elégedetten tekergőzött egy faág köré, és tudta, hogy aznap is sokat tanított az erdő állatainak. Tudta, hogy mindenki más és különleges, és hogy minden élőlénynek van egy fontos szerepe a világban.
Itt a vége, fuss el véle!
