Jeges, a kíváncsi jegesmedve kalandja

Messze-messze, az északi sarkkör jégtáblái között élt egy kedves kis jegesmedve, akit Jegesnek hívtak. Jeges még csak egy bocs volt, de már nagyon kíváncsi volt a világra. A jégbarlang, ahol élt, csodaszép volt, de ő mindig arról álmodott, hogy egyszer eljut a “nagy kék fények földjére”, amit az égen látott éjszakánként. Az anyukája azt mondta, hogy azok a sarki fények, és nagyon messze vannak. Jeges azonban elhatározta, hogy egyszer megnézi őket közelről.

Egy napon, miközben anyukája halászni ment, Jeges elhatározta, hogy elindul a nagy kalandra. A jégtáblák között ugrálva fedezte fel a környéket. Útközben találkozott egy vidám kis fókával, akit Finnnek hívtak.

– Hová mész, Jeges? – kérdezte Finn, miközben ügyesen lecsúszott egy jégcsúzdán.

– A sarki fények földjére! Meg akarom nézni őket közelről! – mondta Jeges büszkén.

Finn nevetett, és így szólt: – Tudod, hogy az nagyon messze van, ugye? De ha akarod, elkísérlek egy darabig!

Együtt folytatták az utat. Útközben sok érdekes dolgot láttak: jegeshegyeket, amelyek úgy csillogtak, mint az üveg, és mély kék tengereket, amelyek alól bálnák éneke hallatszott. Az út nem volt könnyű, mert a jégtáblák néha elcsúsztak, és Jeges majdnem belecsobbant a vízbe. Szerencsére Finn mindig ott volt, hogy segítsen neki.

Ahogy az éjszaka leszállt, Jeges fáradtan rogyott le egy jégtábla szélére. Már majdnem feladta, amikor hirtelen a sarki fények felragyogtak az égen. Zöld, kék, és lila hullámok táncoltak a csillagok alatt. Jeges lélegzete elállt.

– Ez gyönyörű! – suttogta.

Finn elmosolyodott. – Tudtam, hogy megéri az út. Most már te is láthatod, milyen különleges a világunk.

Jeges elhatározta, hogy amikor visszatér a barlangjába, mindenkinek mesélni fog a csodálatos kalandról és a sarki fények szépségéről. De leginkább arról, hogy néha érdemes bátornak lenni és elindulni, még akkor is, ha az út nehéz.

És így is lett. Jeges visszatért anyukájához, aki aggódva várta, de nagyon büszke volt rá. A fókákkal és a jegesmedvékkel együtt sokszor emlegették Jeges bátorságát és a fények földjének varázslatát.

Vége.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »