Góliát, a kedves gorilla

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy hatalmas, de nagyon kedves gorilla, akit Góliátnak hívtak. Góliát egy buja, zöld esőerdő közepén lakott, ahol mindenféle állat barátja volt: a kismadarak, a pillangók, és még a félénk őzek is szerették őt, mert mindig mosolygott és segített mindenkinek.

Góliát minden reggel azzal kezdte a napját, hogy nagyot nyújtózott, majd leült egy banánfa alá. A madarak vidáman csicseregtek körülötte, és Góliát figyelmesen hallgatta, ahogy mesélnek az erdő híreiről.

– Góliát, láttuk, hogy a pataknál új virágok nyíltak! – csicseregték a madarak.

– Góliát, ma különösen édesek a gyümölcsök az erdő szélén! – mondta egy mókus, miközben diót ropogtatott.

Góliát mindig mosolygott, és azt mondta: – Köszönöm, barátaim, mindjárt megnézem!

Egyik nap Góliát sétálni indult az erdőben. Ahogy a patakhoz ért, meglátott egy pillangót, aki egy gyönyörű sárga virágon pihent. A pillangó finoman verdesett a szárnyaival, és Góliát kíváncsian nézte.

– Szép napot, kis pillangó! – köszönt Góliát. – Nagyon gyönyörűek a szárnyaid.

A pillangó elmosolyodott (már amennyire egy pillangó tud mosolyogni) és azt mondta: – Köszönöm, Góliát. Tudod, azért szeretek itt pihenni, mert te mindig olyan nyugodt és kedves vagy. Itt mindenki biztonságban érzi magát.

Ez a megjegyzés nagyon boldoggá tette Góliátot. Úgy érezte, hogy az erdő békéje az ő kedvességének is köszönhető.

A nap végén Góliát visszatért a banánfához, ahol a kismajmok már vártak rá.

– Góliát, mesélj nekünk egy történetet! – kérlelték a majmok.

Góliát leült, és mesélni kezdett. A történet az esőerdő különleges állatairól szólt, akik mindig segítettek egymásnak, és ezért az erdő tele volt boldogsággal és szeretettel.

A kismajmok tátott szájjal hallgatták, és amikor a történet véget ért, egyikük azt mondta: – Góliát, te vagy az erdő legkedvesebb lakója!

Góliát csak mosolygott, és azt mondta: – Mindannyian fontosak vagyunk, és ha segítünk egymásnak, az erdő mindig ilyen szép marad.

Ettől kezdve az esőerdő minden lakója tudta, hogy ha valaha is szükségük lenne egy barátra, Góliát mindig ott lesz.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »