A hegyek között, egy titokzatos barlang mélyén élt egy vidám kis sárkány, Füstös. A nevét onnan kapta, hogy amikor próbált tüzet okádni, csak apró kis füstpamacsok jöttek ki a szájából.
Füstös nem volt olyan nagy és félelmetes, mint a többi sárkány, de tele volt kíváncsisággal és jókedvvel. Imádott repülni a völgyek felett, játszani a felhők között, és figyelni az embereket a messzi faluban.
Egy nap azonban különös dolog történt…
Füstös reggel vidáman ébredt, és egy nagy tüzes lehelettel akarta köszönteni a napot – ahogy a nagy sárkányok szokták. De amikor kinyitotta a száját…
Semmi.
Se láng, se füst.
– Hogy lehet ez? – kiáltotta. – Eltűnt a tüzem!
Megpróbálta újra és újra, de hiába.
– Egy sárkány tűz nélkül? Ez lehetetlen! – gondolta rémülten.
Ekkor elhatározta, hogy megkeresi a tüze titkát.
Füstös először Huhóhoz, az öreg bagolyhoz repült, aki mindent tudott a világról.
– Huhó, hová tűnhetett a tüzem? – kérdezte aggódva.
A bagoly bölcsen pislogott.
– A tűz nem csak erőből jön, kis barátom. Olyan helyen keresd, ahol igazán boldognak érzed magad!
Füstös elgondolkodott. Hol érzi magát igazán boldognak?
És akkor eszébe jutott a falu.
A völgy alján, a hegyek között feküdt egy kis falu, ahol az emberek békésen éltek. Füstös mindig messziről figyelte őket, de még soha nem mert közel menni.
Most azonban kíváncsi lett: mi van, ha a tüze ott vár rá?
Óvatosan leszállt a falu szélén, és a gyerekek azonnal felfigyeltek rá.
– Egy sárkány! – kiáltották, de nem féltek tőle.
– De milyen kicsi! – nevetett egy kislány.
Füstös zavartan mosolygott.
– Nem tudom, mi történt… eltűnt a tüzem.
A gyerekek összenéztek, majd az egyikük egy nagy tál forró levest nyújtott felé.
– Ha nincs tüzed, akkor mi majd adunk meleget neked! – mondta mosolyogva.
Füstös meghatódott. Leült közéjük, és együtt ettek, nevettek, meséltek.
És akkor hirtelen valami melegség töltötte el belülről.
Egy kellemes érzés, egyfajta boldogság.
A következő pillanatban…
PUFF! Egy apró láng csapott ki a szájából!
– A tűz visszatért! – kiáltotta boldogan.
Füstös rájött, hogy a tűz nem csak erő vagy félelem kérdése. A tűz ott él, ahol boldog vagy, ahol otthon érzed magad.
Attól a naptól kezdve nemcsak a barlangban lakott, hanem a falusiakkal is barátkozott. Segített meleget adni a hideg napokon, és esténként együtt ült a tábortűznél, ahol mindenki hallgatta a történeteit.
És ha valaki megkérdezte tőle:
– Honnan jön a tüzed?
Csak elmosolyodott, és azt mondta:
– A szívemből.
Vége.
