Egyszer volt, hol nem volt, a dzsungel mélyén élt egy kíváncsi és játékos tigriskölyök, akit Fülesnek hívtak. Füles a tigriscsalád legfiatalabb tagja volt, és mindenki nagyon szerette, mert mindig vidám és tele volt kérdésekkel a világ dolgairól.
Egy reggelen, amikor a nap sugarai átszűrődtek a dzsungel lombjain, Füles odaszaladt anyukájához, Napsugárhoz.
– Mama, miért szólítanak Fülnek? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Azért, kicsim, mert a füleid mindig olyan éberek, hogy mindent először hallasz meg – válaszolta Napsugár mosolyogva. – Ez nagy ajándék a dzsungelben.
Füles büszkén kihúzta magát, és elhatározta, hogy aznap felfedezi a dzsungelt, hogy megtudja, milyen más titkokat rejt még.
Füles búcsút intett anyukájának, és ugrándozva indult el az ösvényen. Az útja során találkozott egy vidám majommal, aki az ágakon ugrált.
– Hé, Füles, hová mész ilyen izgatottan? – kérdezte a majom, miközben egy banánt majszolt.
– Felfedezem a dzsungelt, és szeretném megtudni, milyen hangokat hallhatok meg – válaszolta Füles.
A majom nevetve bólintott, és így szólt:
– Ha igazán figyelsz, talán meghallod a dzsungel énekét!
Füles kíváncsian továbbindult, miközben éberen hallgatott.
Ahogy haladt, Füles először halk csobogást hallott. A hang egy kis patak felől jött, amely békésen folydogált a fák között. Megállt, hogy megigyon egy kis vizet, és közben mosolygott, mert a patak csobogása olyan megnyugtató volt.
Továbbmenve madárcsicsergésre lett figyelmes. Egy gyönyörű kék madár szállt le előtte, és mintha köszöntötte volna őt.
– Szia, kicsi tigris! – csipogta a madár. – A dzsungel éneke mindenkit üdvözöl, aki nyitott szívvel hallgatja.
Füles boldogan köszönt vissza, és tovább folytatta útját.
Hirtelen egy halk neszt hallott a bokrok között. Füles megállt, és óvatosan figyelt. Egy kis szarvas dugta ki az orrát, aki bizonytalanul nézett körbe.
– Szia, ki vagy? – kérdezte Füles barátságosan.
– Én vagyok Cserke, és elvesztem – válaszolta a szarvas bátortalanul. – Nem találom az anyukámat.
Füles azonnal segíteni akart.
– Ne aggódj, Cserke! Az én füleim minden hangot meghallanak. Segítek megtalálni őt.
Füles figyelmesen hallgatott, és hamarosan meghallotta a szarvasok jellegzetes hangját a távolból.
– Erre kell mennünk! – mondta Füles, és vezetni kezdte Cserkét.
Hamarosan elértek egy tisztáshoz, ahol Cserke anyukája már aggódva kereste a kicsinyét. Amikor meglátta őket, boldogan odaszaladt.
– Köszönöm, hogy visszahoztad a kicsinyemet! – mondta hálásan az anyaszarvas.
Füles büszkén mosolygott.
– Szívesen! Mindig figyelek a hangokra, hogy segíthessek másoknak.
Amikor Füles visszatért a családjához, elmesélte a nap kalandját. Csíkos és Napsugár büszkén hallgatták, ahogy a kicsinyük a dzsungel énekéről és a szarvas családról mesélt.
– Ma igazi hős voltál, Füles – mondta Csíkos, és megsimogatta a kölykét.
Füles boldogan bújt anyukájához, és halkan így szólt:
– A dzsungel tele van csodákkal, ha igazán figyelünk.
Aznap este a dzsungel csendes volt, de Füles szívében még mindig hallotta a patak csobogását, a madarak énekét és a dzsungel varázslatos harmóniáját.
A világ tele van apró csodákkal, ha figyelmesen hallgatunk, és nyitott szívvel járunk benne.
