Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatal farkas, akit Fülöpnek hívtak. Fülöp nem volt olyan, mint a többi farkas a falkájában. Bár gyorsan futott és ügyesen vadászott, szíve mélyén sokkal jobban szerette felfedezni az erdőt és barátkozni a többi állattal.
Egy nap Fülöp a sűrű erdőben sétált, amikor egy kis nyúl ijedten szaladt el mellette.
– Hé, Nyuszi, miért futsz ilyen gyorsan? – kérdezte Fülöp kedvesen.
– Azért, mert te egy farkas vagy, és biztosan meg akarsz enni! – kiáltotta vissza a nyúl.
Fülöp megállt és elgondolkodott. Nem akarta, hogy féljenek tőle.
– Nem akarom bántani a többi állatot – mondta magában. – Meg kell mutatnom nekik, hogy nem vagyok veszélyes.
Másnap, miközben egy tisztáson sétált, észrevett egy kis őzgidát, aki nem tudott átugrani egy nagyobb faágat, amely az ösvényt eltorlaszolta.
– Segíthetek? – kérdezte Fülöp, közelebb lépve.
Az őzike először megijedt, de Fülöp türelmesen megvárta, hogy megnyugodjon. Azután óvatosan a fogával és mancsával elmozdította a faágat az útból.
– Köszönöm, Fülöp! – mondta az őzike boldogan. – Azt hittem, hogy a farkasok csak vadásznak. Te más vagy.
Fülöp mosolyogva bólintott. – Mindenki gondol rólam valamit, de én szeretném megmutatni, hogy barátságos is tudok lenni.
Ahogy telt az idő, Fülöp egyre több állatnak segített. Egyszer megmutatta egy eltévedt süninek, merre talál haza, máskor pedig segített a mókusoknak diókat gyűjteni a télre.
Egy napon azonban az erdőben különös dolog történt. Egy erős szélvihar letépett egy nagy ágat az egyik fáról, amely egy madárfészket sodort le. A kis madárfiókák a földön csipogtak, és kétségbeesetten hívták az anyjukat.
Fülöp azonnal odaszaladt, és a madármamának így szólt: – Nyugodj meg, visszateszem a fészket az ágra!
– De hogyan? – kérdezte a madár aggódva.
– Megoldom – felelte Fülöp. Óvatosan a fogai közé vette a fészket, és lassan felmászott egy alacsonyabb ágra. Innen már elérte a magasabb ágat, ahol a fészek eredetileg volt.
Amikor a fiókák biztonságban voltak, a madár boldogan megköszönte Fülöpnek.
– Nem gondoltam volna, hogy egy farkas ilyen kedves tud lenni! – mondta.
Az erdő állatai egyre inkább megkedvelték Fülöpöt. Tudták, hogy bár farkas, nem csak a vadászat fontos számára, hanem az, hogy segíteni tudjon másokon.
Mit tanultunk Fülöpről, a farkasról?
1. Nem minden farkas veszélyes. Ahogy Fülöp megmutatta, a kedvesség és a segítőkészség sokkal erősebb lehet, mint az előítéletek.
2. A farkasok ügyesek és erősek, de ezt az erejüket mások segítésére is használhatják.
3. Az állatok, akárcsak az emberek, megérdemlik, hogy ne csak a külső megjelenésük alapján ítéljék meg őket.
Aznap este Fülöp a holdfényes erdőt nézte, és boldogan gondolt arra, hogy nemcsak farkasként, hanem barátként is helye van az erdőben.
Itt a vége, fuss el véle!
