Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas, zöldellő dzsungelben élt egy kedves és különleges elefánt, akit Ellie-nek hívtak. Ellie nemcsak szelíd és segítőkész volt, hanem imádott táncolni is! Minden nap, amikor a nap sugarai átszűrődtek a dzsungel fái között, Ellie játékosan mozgatta a hatalmas füleit, és a farkával ritmust kopogott a talajon.
A dzsungel lakói szerették Ellie táncát, mert amikor ő mozgott, mintha az egész erdő életre kelt volna. A madarak dalra fakadtak, a fák lágyan susogtak, és még a vízesés is úgy csobogott, mintha kísérné őt. De Ellie-nek egy álma volt: egyszer szeretett volna egy olyan nagy ünnepet rendezni, ahol minden állat együtt ünnepel és táncol.
Egy nap Ellie úgy döntött, hogy valóra váltja az álmát. Összegyűjtötte a legszebb leveleket és virágokat a dzsungelben, és minden levélre meghívót írt az ünnepre:
„Mindenkit szeretettel várok ma este a Táncok tisztásán! Mozgassuk együtt a lábunkat, és hozzuk el a dzsungelbe a boldogságot!”
Ellie a hosszú ormányával elvitte a meghívókat minden állathoz. A madarak csiripeltek a hírről, a majmok a fákon ugráltak örömükben, és még a kis bogarak is izgatottan készülődtek.
Amikor eljött az este, Ellie előkészítette a Táncok tisztását. Egy hatalmas szabad tér volt, amelyet a dzsungel színei és illatai töltöttek be. Ellie lágyan megérintette a földet, és kis dobogással elindította a ritmust. A tücskök zenélni kezdtek, a baglyok mély, dallamos hangon huhogtak, és a vízesés lágy, dallamos csobogással egészítette ki a zenét.
Az állatok lassan gyülekeztek, és mindenki kíváncsian várta, mi fog történni.
Ellie a tisztás közepére lépett, és a hatalmas füleit finoman meglengetve meghajolt a dzsungel lakói előtt.
– Kedves barátaim! – szólt Ellie. – Azért gyűltünk itt ma össze, hogy együtt ünnepeljük a dzsungel szépségét és azt, hogy itt mindannyian egy nagy család vagyunk. Most pedig kezdődjön a tánc!
Ellie megmozgatta a hatalmas lábait, és a föld finoman remegett alatta. A majmok tapsoltak, a madarak énekeltek, és a teknősök lassan ringatták a fejüket a ritmusra. Hamarosan minden állat együtt mozgott Ellie-vel, és a tisztás olyan vidám és életteli lett, mintha az egész dzsungel táncolna.
Ahogy az este előrehaladt, a csillagok megjelentek az égen, és Ellie tánca nem lassult. A csillagfény beragyogta a tisztást, és minden állat arcán mosoly ragyogott.
A kis madárka, Csipike, így szólt Ellie-hez:
– Ellie, ez a legcsodálatosabb este, amit valaha láttam. Hogyan jutott eszedbe, hogy ilyen szép ünnepet rendezz?
Ellie elmosolyodott.
– Mindig is hittem benne, hogy a tánc és a zene összehozza az embereket és az állatokat. És ha boldoggá tudok tenni másokat, akkor az engem is boldoggá tesz.
Amikor az állatok lassan elfáradtak, Ellie leült a tisztás szélén, és figyelte, ahogy barátai csendben pihennek. A dzsungel újra békébe borult, de Ellie tudta, hogy ez az este mindenki számára emlékezetes marad.
– Jó éjszakát, barátaim – suttogta Ellie, és lecsukta a szemeit. A szívében melegség és boldogság lakozott, mert tudta, hogy az álma valóra vált.
Jó éjszakát, Balázs!
