Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatal, kíváncsi elefánt, akit Ellának hívtak. Ella a forró afrikai szavannán lakott a családjával, egy nagy elefántcsordában. Ő volt a legkisebb a csapatban, de mindig tele volt kérdésekkel és felfedezőkedvvel. Minden nap új dolgokat akart tanulni a világról.
Egyik reggel a szavanna perzselő hősége már kora hajnalban érezhető volt. Ella a nagyobb elefántok között sétált, amikor észrevette, hogy a csorda a folyó felé tart.
– Miért kell mindig a folyóhoz mennünk? – kérdezte kíváncsian a nagynénjét, Matildát.
Matilda elmosolyodott. – Az elefántok számára a víz az élet – magyarázta. – Nemcsak inni jövünk ide, hanem a bőrünket is hűsítjük, és a sárban hempergünk, hogy megvédjük magunkat a naptól és a rovaroktól.
Ella kíváncsian figyelte, ahogy az idősebb elefántok vizet szívnak az ormányukba, majd a hátukra permetezik. Megpróbálta ő is, de ügyetlen volt, és a víz inkább az arcába fröccsent.
A csorda nevetett, de Ella nem bánta – ő mindig szívesen próbált ki új dolgokat.
Az eltűnt tó nyomában
Másnap reggel a csorda elindult egy távoli tóhoz, amelyet minden évben meglátogattak. Ám amikor odaértek, a tó teljesen kiszáradt!
– Mi történt a vízzel? – kérdezte Ella aggódva.
A csorda vezetője, egy bölcs és idős elefánt, Öreg Boj, körbenézett. – Idén kevesebb eső esett, és a víz eltűnt. De ne aggódjatok, van egy másik tó is, amit csak kevesen ismernek. Ha megtaláljuk, mindannyian ihatunk belőle.
Az elefántok lassan elindultak, de a forróság egyre elviselhetetlenebb lett. A kisebb állatok is a csorda árnyékában sétáltak, remélve, hogy ők is találnak vizet.
Ella észrevette, hogy a talaj egy helyen hűvösebb és puhább. Eszébe jutott, amit Matilda mondott neki: a víz néha a föld alatt rejtőzik.
– Talán itt van víz! – kiáltotta Ella.
A többi elefánt meglepődött. Öreg Boj kíváncsian nézett a kicsire. – Ez okos gondolat, Ella! Ássunk!
Az elefántok erős lábaikkal és ormányukkal ásni kezdtek, és hamarosan friss víz tört elő a földből! A csorda boldogan ivott, és a többi állat is odaszaladt, hogy csatlakozzon hozzájuk.
A víz őrzői
Este, amikor már mindenki jól lakott és felfrissült, Öreg Boj így szólt:
– Ella, ma megtanítottad nekünk, hogy a víz nemcsak ott lehet, ahol eddig kerestük. Néha figyelni kell a környezetünkre, és tanulni kell belőle.
Ella büszkén mosolygott. Tudta, hogy még kicsi, de az ő kíváncsisága segített az egész csordának.
Mit tanultunk Ellától, az elefánttól?
1. Az elefántoknak nagy szükségük van a vízre, nemcsak ivásra, hanem a bőrük hűtésére és védelmére is.
2. Az elefántok nagyon okosak, és emlékeznek a vízlelőhelyekre, amit a csordájukon belül továbbadnak a fiatalabbaknak.
3. Néha a víz rejtve van a föld alatt, és az állatok figyelme segíthet megtalálni.
4. Az elefántok nemcsak magukra, hanem a többi állatra is vigyáznak a szavannán.
Aznap este Ella boldogan aludt el anyukája mellett, és arról álmodott, hogy egy nap ő is olyan bölcs lesz, mint Öreg Boj.
Itt a vége, fuss el véle!
