Egyszer régen, egy napsütéses reggelen, a kerek tó partján megszületett hat kis pelyhes kiskacsa. Az egyikük, Dönci, már az első napon különleges volt. Nemcsak hogy mindig előreúszott a sorban, de minden érdekességet észrevett: egy furcsa formájú kavicsot, egy repülő pillangót, vagy egy nagyot ásító teknősbékát.
Dönci mamája mindig így mondta:
– Ez a kiskacsám nagy felfedező lesz!
Egyik nap a tóra sűrű köd szállt. A többi kiskacsa a mamával maradt a fűben, de Dönci kíváncsi lett.
– Vajon mi van a köd mögött? Talán egy titkos sziget? Vagy egy rejtett kincsesládika?
És mielőtt bárki észbe kapott volna, Dönci már be is csobbant a vízbe, és elúszott a ködbe.
Először minden nagyon csendes volt. Csak a saját tocsogását hallotta, meg néha egy „kurutty” hangot. Aztán a köd lassan oszlani kezdett, és Dönci meglátott valamit: egy apró, szomorú teknős ült egy nádszál tövében.
– Szia! – köszönt udvariasan Dönci. – Miért vagy ilyen bánatos?
– Elveszítettem a kis csigaházamat, amit ajándékba kaptam – hüppögte a teknős. – A vízbe gurult, és elúszott!
Dönci nagyon megsajnálta.
– Ne félj! Én segítek megkeresni!
Elkezdte átkutatni a sekély vizet, benézett a kavicsok közé, még a nádas alá is lemerült. És egyszer csak… ott volt a csigaház! Pici, spirálos, csillogó, pont olyan, mint amilyennek a teknős leírta.
– Megvan! – kiáltotta Dönci boldogan.
A teknős arca felderült, és örömében megölelte a kis kacsát.
– Te vagy a legkedvesebb kiskacsa, akit valaha láttam!
Dönci büszkén úsztatta vissza a teknőst a partra. Már kezdett felszállni a köd, és távolról hallotta mamája hangját:
– Dönci! Döncikém, hol vagy?
Dönci gyorsan válaszolt:
– Itt vagyok, mama! Csak segítettem valakinek!
Amikor visszaért a családjához, mindenki őt nézte.
– Mit csináltál a ködben egyedül? – kérdezte az egyik testvére.
– Egy teknős barátot mentettem meg – mondta Dönci, és elmesélte a kalandját.
Aznap este a nádasban nemcsak a tücskök ciripeltek, hanem a kiskacsák is suttogtak:
– Dönci igazi hős lett!
És Dönci? Ő csak mosolygott, bebújt a mama szárnya alá, és csendesen álomba szenderült.
Itt a vége, fuss el véle, de Dönci kalandja még folytatódik máskor is…
