Doki, a fekete autó és a város titka

A forgalmas város utcáin, ahol a lámpák színes fényei csillogtak az aszfalton, és az autók dudálva siettek a dolgukra, élt egy különleges fekete autó, Doki.

Doki nem volt sportkocsi, nem volt hatalmas teherautó, és nem volt rendőrautó sem. De volt benne valami különleges: mindig mindent észrevett, amit mások nem.

Ha egy utcai lámpa pislákolt, ő tudta, hogy hamarosan ki fog égni. Ha egy gyalogos elveszetten álldogált a járdaszélen, Doki rögtön észrevette, hogy segítségre van szüksége.

De egy este valami igazán furcsát vett észre…

Doki éppen a városban gurult, amikor észrevett egy különös villogó fényt egy régi, elhagyatott épület ablakában.

– Ez nem lehet egy egyszerű utcai lámpa… – gondolkodott. – Vajon mi lehet ott?

A többi autó csak elsuhant mellette, senki sem figyelt a különös fényekre.

Doki azonban túl kíváncsi volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja.

– Meg kell néznem! – döntötte el.

Óvatosan közelebb hajtott az épülethez. A falai repedezettek voltak, az ajtaja rozsdásan nyikorgott a szélben.

Hirtelen egy kis hangot hallott.

– Segítség!

Doki megállt.

– Ki van ott? – kérdezte óvatosan.

Ekkor egy apró, régi robot bukkant elő az árnyékból.

– Kérlek, segíts! Már nagyon régóta itt vagyok, és senki sem vett észre! – mondta a kis gép bánatosan. – Valaha egy nagy gyár része voltam, de amikor bezárták, itt felejtettek…

Doki meglepődött.

– De hiszen egy igazi városi kincset találtam! Nem hagyhatlak itt!

Doki gyorsan gondolkodott. Tudta, hogy a város egyik sarkában volt egy régi műhely, ahol a régi gépeket megjavították.

– Elviszlek oda! – mondta határozottan.

Óvatosan segített a kis robotnak a platójára mászni, és elindultak a városon át.

Amikor megérkeztek, a műhely tulajdonosa, egy idős szerelő, elámult.

– Ez egy csodás lelet! Egy régi városi robot! – mondta lelkesen. – Köszönöm, hogy elhoztad!

A kis robot hálásan pislogott.

– Köszönöm, Doki! Ha te nem vagy, talán soha senki nem talál rám!

Doki csak mosolygott.

– Tudod, én mindig figyelek a részletekre!

Attól a naptól kezdve a kis robot új életet kapott a műhelyben, és segített a szerelőnek a régi autók és gépek megjavításában.

Doki pedig tudta, hogy a legnagyobb kalandok néha ott rejtőznek, ahol mások nem is keresnék őket.

És ha valaki megkérdezte:

– Doki, miért jársz mindig olyan figyelmesen a városban?

Ő csak így felelt:

– Mert minden utcában van egy történet, amit meg kell találni!

Vége.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »