Dinomobil egy piros, T-Rex formájú autó volt.
A szemei világítottak, a dudája morogva nevetett:
„VROAARR!”
Azon a reggelen Dinomobil izgatott volt.
Először mehetett iskolába.
Nem gyerek volt persze, hanem jármű – de ebben az iskolában tanult traktor, tűzoltóautó, kisbusz és még egy roller is.
Amikor Dinomobil begördült az udvarra, mindenki megállt.
– Ő meg mi? – suttogta a kis zöld kombi.
– Egy dinoszaurusz?
– Vagy autó?
Dinomobil megállt, és zavartan mondta:
– Mindkettő. Dinomobil vagyok. Szia!
A tanító, egy öreg kisbusz, így szólt:
– Ma tolatni tanulunk.
Mindenki szépen hátrament.
De Dinomobil… elakadt. A farka útban volt. Nem látott semmit hátra.
– Nekem ez nem megy – sóhajtotta.
A többi jármű kuncogott. De a tanító azt mondta:
– Semmi baj. Mindenkinek van, amit gyakorolnia kell.
Dinomobil ekkor már ügyesebb volt.
Kicsit döcögött, de gyönyörűen kanyarodott a nagy lábaival.
A kicsi kék roller leesett a fénycsíkjáról.
– Wow… olyan, mintha táncolnál!
És ekkor először: mindenki mosolygott Dinomobilra.
A szünetben Dinomobil félrehúzódott. Azt hitte, senki sem akar majd vele játszani.
De aztán megjelent a kis traktor.
– Toljuk meg egymást? – kérdezte.
A roller is odagurult.
– Megtanítasz úgy kanyarodni, mint te?
És a végén már mindenki a farkát nézte, ahogy ringott játék közben.
Az iskola végén a tanító így szólt:
– Dinomobil, ma sokat tanultál.
– Én is – mondta Dinomobil. – De legjobban azt, hogy nem baj, ha más vagyok. Ha szeretnek, lesz helyem.
És este, mikor beparkolt az udvarra, nem morgott, nem dübörgött.
Csak halkan dorombolt:
– Vroaar. Jó nap volt.
Ez volt Dinomobil első napja. De messze nem az utolsó.
