Dino, a dinosárkány és az elveszett tűz

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy különleges teremtmény, akit Dinónak hívtak. Dino félig dinoszaurusz, félig sárkány volt – hatalmas szárnyaival tudott repülni, de erős lábai és páncélos teste olyanok voltak, mint egy T-rexé. Dino a Nagy Hegyek között élt, és a környék lakói mindig csodálattal figyelték, ahogy tűzcsóvákat fújt az égbe.

Egy nap azonban Dino furcsa dolgot vett észre: nem tudott többé tüzet fújni! Hiába próbálkozott, csak egy kis füst jött ki a száján. Dino nagyon elszomorodott. A tűz nemcsak az erejét szimbolizálta, hanem segített neki melegen tartani a barlangját, és a faluban is sokszor hasznára volt az embereknek.

Elhatározta, hogy utánajár, mi történhetett. Felkereste a bölcs Bagolyt, aki egy öreg fa tetején lakott.

– Bölcs Bagoly, miért veszítettem el a tüzemet? – kérdezte Dino.

A Bagoly elgondolkodott, majd így szólt: – A legenda szerint a dinosárkány tüze egy varázslatos kristályból ered, amely a Tűzhegy gyomrában található. Lehet, hogy valami történt a kristállyal. Ha vissza akarod szerezni a tüzedet, el kell menned oda, és meg kell találnod.

Dino nem habozott. Azonnal útnak indult a Tűzhegy felé, amely a világ legveszélyesebb helyének számított. Az út hosszú és nehéz volt, de Dino nem adta fel. Útközben találkozott egy kis gyíkkal, akit Lilinek hívtak.

– Merre mész, Dino? – kérdezte Lili.

– A Tűzhegyre. Meg kell találnom a tűzkristályt, hogy visszakapjam a tüzet – mondta Dino.

– Segítek neked! – mondta Lili. – Bár kicsi vagyok, de gyors és ügyes!

Így együtt folytatták az utat. Amikor elérték a Tűzhegyet, hirtelen hatalmas sziklák kezdtek gurulni a hegy oldalán. Lili gyorsan elvezette Dinót egy rejtett ösvényre, ahol biztonságban áthaladhattak.

Végül megtalálták a kristály barlangját, amelyet egy tüzes folyó vett körül. A kristály gyengén ragyogott, mintha beteg lenne. Dino óvatosan átszállt a folyó fölött a szárnyaival, és közelebbről megnézte.

Ekkor egy vulkánszellem jelent meg a barlang mélyéből.

– Miért jöttél ide, dinosárkány? – kérdezte a szellem.

– Azért, hogy visszaszerezzem a tüzet. Segítségre van szükségem – felelte Dino bátran.

A szellem így szólt: – A kristály azért gyengült el, mert a világban egyre kevesebb az együttérzés és a bátorság. De te bebizonyítottad, hogy bátor vagy, mert idáig eljöttél, és hogy együttérző, mert segíteni akarsz másokon. Éppen ezért újraélesztem a kristály erejét.

A kristály hirtelen ragyogni kezdett, és Dino újra érezte a tüzet a szívében. Hatalmas láng tört ki a szájából, és ő boldogan fújta a levegőbe. Lili tapsolt, és a vulkánszellem elégedetten bólintott.

Dino és Lili boldogan tértek vissza a faluba, ahol mindenki ünnepelte őket. Dino pedig megfogadta, hogy mindig a jószívűség és bátorság lángját fogja őrizni.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »