A hatalmas, kék óceán mélyén, ahol a hullámok táncot jártak a napsütésben, élt egy vidám és kíváncsi kis delfin, Déli. Szerette a játékot, a víz fodrait, és azt, ahogy a napfény csillogott a felszínen. De ami a legjobban izgatta, az az ismeretlen világ, amely a korallzátonyokon túl kezdődött.
Míg a többi delfin az öbölben maradt, Déli mindig messzebbre merészkedett. Egy nap, miközben a hullámokkal játszott, különös hangot hallott a távolból. Olyan volt, mintha valaki segítségért kiáltana.
A hálóba gabalyodott teknős
Déli gyorsan elindult a hang irányába. Ahogy a víz mélyebb lett, egy rémült kis teknőst pillantott meg, aki egy halászhálóba gabalyodott. A teknős kétségbeesetten verdesett az uszonyaival, de minél jobban próbált kiszabadulni, annál jobban belegabalyodott.
– Ne félj! Segítek! – szólt Déli, és ügyesen körbeúszta a hálót.
Óvatosan húzni kezdte az erős szálakat, próbálva egy rést találni, ahol a teknős kiszabadulhat. A háló azonban vastag és szoros volt. Déli gondolkodott. Tudta, hogy egyedül nem fog sikerülni.
– Mindjárt visszajövök! – mondta a teknősnek, majd gyorsan elúszott.
A barátok ereje
Déli nem egyedül tért vissza. Hozott magával egy csapat rákot, akik ügyes ollóikkal képesek voltak átvágni a hálót. A kis rákok szorgosan dolgoztak, miközben Déli és a teknős türelmesen várták a szabadulást.
Hamarosan az utolsó szál is elpattant, és a teknős végre kiszabadult.
– Köszönöm, Déli! – mondta hálásan. – Ha valaha szükséged lesz rám, számíthatsz rám!
Déli boldogan nézte, ahogy a teknős elsuhan a hullámok között.
A vihar közeledik
Ahogy Déli visszaindult az öböl felé, hirtelen a szél felerősödött, és a hullámok egyre vadabbá váltak. Egy vihar közeledett! Déli gyorsan úszni kezdett, de a hullámok elsodorták, és egy sekély, sziklás részre vetették, ahol egy kis zátonyon rekedt.
A víz egyre apadt, és Déli kezdett kétségbeesni. Nem tudott egyedül kijutni.
Ekkor egy ismerős alak tűnt fel a vízben – a teknős volt az! És nem egyedül érkezett. Egy egész csapat teknős segített neki!
A teknősök összeálltak, és hullámokat keltettek, amelyek lassan felemelték Délit a sziklákról. Egy utolsó lökéssel a kis delfin újra mély vízbe került.
A visszatérés és a tanulság
Déli végre újra szabadon úszott. A vihar elcsendesedett, és ő boldogan tért vissza az öbölbe, ahol a többi delfin már aggódva várta.
– Hol voltál, Déli? – kérdezték izgatottan.
– Egy teknőst mentettem meg, aki aztán engem mentett meg! – felelte nevetve.
A többi delfin csodálkozva hallgatta a történetét, és ettől a naptól kezdve már nem csupán egy kíváncsi kis delfinnek tartották, hanem egy igaz barátnak is.
Mert Déli megtanulta, hogy a segítség mindig visszatér – és hogy a legkisebbek is képesek nagy dolgokra.
Vége.
