
Paca, a barátságos polip
Valahol mélyen a habok alatt, ahol a napfény már csak táncoló foltokban érkezik meg a homokos tengerfenékre, élt egy különleges kis polip. Úgy hívták: Paca.

Valahol mélyen a habok alatt, ahol a napfény már csak táncoló foltokban érkezik meg a homokos tengerfenékre, élt egy különleges kis polip. Úgy hívták: Paca.

Reggel még minden olyan volt, mint máskor. Babó álmosan mászott ki az ágyból, Anyánk már teát kortyolt a konyhában, a nap pedig lassan csúszott fel

Tomi cica a legnagyobb kandúr volt az egész környéken. Fényes fekete bundája mindig gondosan nyalogatva, szemei sárgán villantak a fűben, a háztetőn, a padláson –

Bíborka egy különleges paci volt. Nem azért, mert tudott hátrafelé vágtázni (bár majdnem sikerült egyszer), és nem is azért, mert a patái csillogtak a reggeli

(Egy különleges utazás a Mosolymezőre) A történet egy különleges reggelen kezdődött. Babó, a bátor rendőrautó-versenyző, épp a garázsban szundikált, amikor megszólalt a vészvillogó. – Figyelem!

Babó nem volt hétköznapi járgány. Egyik nap még a versenypályán száguldott, fekete fényezését a napfény csillantotta meg, motorja mélyen dörmögött, mint egy oroszlán. Másnap már

Valahol egy különös völgyben, ahol a fák magasabbak voltak, mint a tornyok, és a kövek olyan puhák, mint a párnák, élt egy dinoszaurusz, akit mindenki

Villám Vili messze földön híres volt gyorsaságáról. Karosszériája piros-fehérben csillogott, a kerekei pedig úgy pörögtek, mintha mindig versenyben lenne. Vili imádta a sebességet, a zajt,

Afrika szélén, egy poros szavannán élt egy fiatal orrszarvú, Brúnó. Brúnónak hatalmas szarva volt, amire nagyon büszke volt – talán egy kicsit túlzottan is. Bármit

Egyszer volt, hol nem volt, egy napfényes kert végében, a málnabokor alatt, élt egy aprócska kisfiú. Nem volt nagyobb egy borsószemnél, de olyan bátor szíve