Balázs herceg és a csillagkard titka
Egyszer réges-régen, a Kékhegyek völgyében, élt egy bátor és kíváncsi fiú, akit Balázs hercegnek hívtak. Bár még csak tizenkét éves volt, már most többre vágyott,
Egyszer réges-régen, a Kékhegyek völgyében, élt egy bátor és kíváncsi fiú, akit Balázs hercegnek hívtak. Bár még csak tizenkét éves volt, már most többre vágyott,
Dinomobil egy piros, T-Rex formájú autó volt. A szemei világítottak, a dudája morogva nevetett: „VROAARR!” Azon a reggelen Dinomobil izgatott volt. Először mehetett iskolába. Nem
Döme egy nagy, sárga dömper volt. Volt neki erős platója, nagy kerekei, hangos duda a homlokán, és… üres rakodótere. Mert Döme soha nem cipelt semmit.
Tala nem sietett. Amikor az erdő többi lakója rohangált, ugrált, futott vagy lapult, Tala csak sétált. A tigrisekről azt mondják, hogy gyorsak. Csöndesek. Veszélyesek. De
Egyszer, réges-régen, amikor a föld még gőzölgött a vulkánok leheletétől, és a levegő illata mélyebb volt, mint a tenger, élt egy különleges dinoszaurusz: Dino. Dino
Zsömi, a vadászgörény, minden reggel pontosan ugyanúgy kezdte a napját. Nem volt benne vadászat. Nem volt benne rohanás. Hanem volt benne: – egy csésze harmatgyűjtés,
Messze, nagyon messze, egy erdő és egy sziklás tengerpart találkozásánál élt egy különös kis lény: egy tasmán ördög, akit Tazónak hívtak. Tazó napközben aludt, este
Messze északon, ahol a hó olyan puha, mint a felhő, és a jég minden reggel csillog, élt egy kis jegesmedve, akit Mukinak hívtak. Muki édes,
Valahol messze, egy hosszú-hosszú pálya szélén, ahol a szél mindig versenyre hívta a port, élt egy versenyautó, akit úgy hívtak: Villogó. Nem csak a neve
Volt egyszer egy kisfiú, akit Babónak hívtak. Nem volt se varázsló, se szuperhős, se felfedező – legalábbis nem mindig. Babó csak egy kisfiú volt, aki