Kategória: Boldogság mese

Messze-messze, egy meleg, napsütéses szavannán élt egy kicsi elefántborjú, akit Bubunak hívtak. Bubu imádott pancsolni a tóban, sarat dobálni ormányával, de legjobban a felhőket szerette

Egy napsütéses nyári napon a tóparti nádasban mama kacsa éppen a tojásain ült. Egyik reggel végre megrepedtek a tojások, és sorban kibújtak a kis sárga

Egy meleg, otthon illatú estén Balázs beszaladt a konyhába. Az orrát azonnal megcsapta valami ismerős, puha illat – olyan, amitől az embernek azonnal megkordul a

Messze, messze az óceán mélyén, ahol a víz sötétkék és a buborékok dalolnak, élt egy bálna, akit Benedeknek hívtak. Benedek nem volt a legnagyobb bálna

Egy szép nyári estén, mikor az ablakon már besütött az aranyszínű lemenő nap, Babó már nagyon éhesen toporgott a konyhában. – Kész a vacsora? –

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-motoros völgy mélyén élt egy különleges autó, akit Lángtüzesnek hívtak. Nem akármilyen járgány volt ő! A kerekei fémből készültek,

A nagyváros egyik csendes utcájában lakott egy különleges jármű: Tomi, a trolibusz. Nem volt olyan gyors, mint a villamos, sem olyan hatalmas, mint a metró,

Egyszer volt, hol nem volt, egy színes kis város szélén élt két különös lény: Boldogság és Mérgesség. Ők nem voltak emberek, sem állatok, hanem érzések,

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám kisfiú, akit Babónak hívtak. Babó mindig mozgott, kérdezett, nevetett – és volt valami, amit különösen szeretett:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, Balázs, aki minden este pizsamába bújt, de egyik este különös dolog történt… – Anya! – kiáltotta