Villogó, a sokszínű versenyautó
Valahol messze, egy hosszú-hosszú pálya szélén, ahol a szél mindig versenyre hívta a port, élt egy versenyautó, akit úgy hívtak: Villogó. Nem csak a neve
Valahol messze, egy hosszú-hosszú pálya szélén, ahol a szél mindig versenyre hívta a port, élt egy versenyautó, akit úgy hívtak: Villogó. Nem csak a neve
Volt egyszer egy kisfiú, akit Babónak hívtak. Nem volt se varázsló, se szuperhős, se felfedező – legalábbis nem mindig. Babó csak egy kisfiú volt, aki
A sűrű dzsungel mélyén, ahol a lombok egymást érték, és a madarak éneke reggeltől estig szólt, élt egy fekete párduc, akit Marának hívtak. Mara nem
Egy reggel, amikor a világ épp csak pislogni kezdett volna, valami furcsa történt: a nap nem kelt fel. Az égen szürke volt minden, nem jött
Valahol messze, a fenyőerdők mélyén, a havas hegyek lábánál élt egy farkas, akit Lunának hívtak. Luna szürke bundája ezüstösen csillogott a holdfényben, szemei pedig mélyek
A meleg, zöld dzsungel közepén, ahol a levelek nagyobbak voltak, mint egy elefánt lába, és a madarak szivárványszínben röpködtek, élt egy nagyon apró gorillabébi. Őt
A napfényes szavannán, ahol a fű aranysárgán hullámzik a szélben, és a madarak éneke összefonódik a szél susogásával, élt egy kíváncsi, kócos sörényű oroszlánkölyök, akit
Egyszer, nagyon régen, a zöldellő őskor mélyén, ahol a páfrányok magasabbra nőttek, mint egy mai fa, és a levegő tele volt madárszerű dínók énekével, élt
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a világot még dínók lakták, és a fák olyan magasra nőttek, hogy felértek a felhőkig, élt egy különleges kis velociraptor, akit
A rét szélén, ahol a harmat gyöngyökként csillogott a fűszálakon, élt egy apró, sárgásbarna csiga, akit Pötyinek hívtak. Pötyi nem volt se gyors, se nagy,