Egyszer volt, hol nem volt, a mély kék tengerben, élt egy különleges cápa, akit úgy hívtak, hogy Cápi. Cápi nem volt ám egy átlagos cápa, mert nem csak úszkálni szeretett, hanem nagyon-nagyon vigyázott a fogaira. Tudjátok, minden reggel, amikor felkelt, elővette az óriási, színes fogkeféjét, és a mentás algából készült fogkrémjével alaposan megmosta a fogait. A fogai olyan csillogóak voltak, hogy még a tengerfenékre is fényt vetettek, ha mosolygott. Ezért nevezték el őt a többiek Fogmosó Szupercápának.
Egy nap, amikor Cápi a korallzátony körül úszkált, észrevette, hogy a halak szomorúan bujkálnak a kövek mögött. „Hé, mi a baj?” – kérdezte aggódva. A kis bohóchal, Némo, óvatosan előmerészkedett, és szomorúan mondta: „Cápi, nem merünk mosolyogni. A fogaink elszíneződtek, némelyikünknek még fáj is a szája, és nagyon kellemetlen a leheletünk.”
Cápi nagyon elgondolkodott. „Ez nem maradhat így!” – mondta határozottan. „A szép, egészséges fogak nagyon fontosak! Mindjárt segítek nektek.” Előkapta a hatalmas fogkeféjét és a mentás fogkrémet, majd a halakhoz fordult: „Most mindannyian megtanuljuk, hogyan kell fogat mosni!”
A halak először kicsit megijedtek, mert sosem láttak még fogkefét és fogkrémet. De Cápi türelmes volt. „Először is, csak egy kis fogkrémet teszünk a fogkefére, így ni!” – mutatta, ahogy egy cseppet nyomott a fogkeféjére. „Ezután körkörös mozdulatokkal mosunk minden fogat, elöl, hátul, alul és felül!” A halak egyre bátrabbak lettek, és hamarosan mindannyian sorban álltak, hogy kipróbálhassák.
Egyre több állat csatlakozott. Nemcsak a kis bohóchalak, hanem a teknősök, a tintahalak, sőt, még a nagy, félelmetes barrakudák is ott voltak. „Óvatosan és alaposan!” – figyelmeztette őket Cápi. A halak nevetgélve gyakorolták a fogmosást, és mindenki csillogó fogakkal távozott.
Ahogy telt az idő, Cápi megalapította a „Tiszta Fogak Klubját”. Ez egy különleges hely lett a tengerben, ahol mindenki együtt tanulta a fogmosás titkait. Volt ott óriás fogkefe, színes fogkrém, és Cápi mindenkit megtanított a helyes technikára. „Ha minden nap kétszer fogat mostok, mindig ilyen szép mosolyotok lesz!” – mondta.
Az óceánban azóta mindenki ragyogó mosollyal úszkált. Még a legkomorabb halak is jókedvűek lettek, mert már nem fájt a szájuk, és mindig frissnek érezték magukat. És tudjátok, mi a mese tanulsága? Ha te is minden reggel és este alaposan megmosod a fogaidat, olyan szép mosolyod lehet, mint Cápinak!
Vége!
