Egyszer volt, hol nem volt, a végtelen kék óceán mélyén élt egy játékos és kíváncsi kis delfin, akit Bubinak hívtak. Bubi a korallzátonyok körül úszkált, és imádta a hullámokat. Mindig talált valami érdekeset, amit megcsodálhatott: színes halakat, kagylókat és a napfény táncát a víz felszínén.
Egy nap, miközben Bubi és barátai, Csikó, a csikóhal, és Villám, a gyors makréla, versenyeztek, Bubi észrevett valamit, ami furcsán csillogott az óceán mélyén. Olyan volt, mintha a tenger egy darabja aranyszínben ragyogott volna.
– Nézzétek! – kiáltotta izgatottan Bubi. – Mi lehet ez a fény? Menjünk, és nézzük meg közelebbről!
Ahogy közelebb úsztak, egy gyönyörű, fénylő kagylót találtak, amelyből halvány aranyfény áradt. A kagyló halkan kinyílt, és egy kis gyöngy gördült ki belőle. A gyöngy finoman megpördült, és egy halk, éteri hang szólalt meg:
– Üdvözöllek titeket, tengerlakók! Én vagyok a Tenger Szíve, és a világ békéjét őrzöm. De most gyengül a fényem, mert a tenger egyes lakói elfelejtettek vigyázni egymásra és a környezetükre.
Bubi kíváncsian hallgatta, majd így szólt:
– Hogyan segíthetünk neked? Mit kell tennünk, hogy visszaadjuk a fényed erejét?
A Tenger Szíve mosolyogva így felelt:
– Három kedvességet kell cselekednetek: segíteni valakinek, aki bajban van, megvédeni a természetet, és megosztani a boldogságot másokkal. Ha ezeket megteszitek, a fényem újra ragyogni fog.
Bubi és barátai azonnal útnak indultak, hogy teljesítsék a küldetést. Hamarosan találkoztak egy kis teknőssel, aki a korallok között vergődött, mert egy hálóba akadt.
– Ne aggódj, kis teknős! – mondta Bubi, és finoman a foga közé fogva kiszabadította a hálóból. A teknős boldogan úszott el, és megköszönte a segítséget.
Ahogy tovább úsztak, a Tenger Szíve fénye kicsit erősebb lett.
Nem sokkal később egy sziklás part mentén rengeteg szeméttel találkoztak, amelyet a víz sodort oda. A műanyag zacskók és üvegek miatt a halak nem tudtak szabadon úszni.
– Ezt meg kell tisztítanunk! – mondta Csikó.
Bubi és barátai együtt gyűjtötték össze a szemetet, és elvitték egy olyan helyre, ahol az emberek biztonságosan eltávolíthatták. A korallok újra ragyogtak, és a halak boldogan úsztak a tiszta vízben
A harmadik kedvességet egy csoport szomorú medúzának tették, akik úgy érezték, hogy senki sem szereti őket a tengerben. Bubi odaúszott hozzájuk, és így szólt:
– Ti is különlegesek vagytok, és mindenki hozzájárul a tenger szépségéhez! Gyertek, játsszunk együtt!
A medúzák boldogan táncoltak Bubi körül, és az egész tenger megtelt vidám buborékokkal és nevetéssel.
Amikor Bubi és barátai visszatértek a Tenger Szívéhez, az aranyfény szinte vakítóan ragyogott. A Tenger Szíve hálásan így szólt:
– Köszönöm, kedves barátaim. A tetteitek megmutatták, hogy a kedvesség és az összefogás meggyógyíthatja a világot.
Bubi boldogan mosolygott, és így felelt:
– Mi mindig vigyázni fogunk a tengerre és egymásra!
A Tenger Szíve lassan visszahúzódott a kagylóba, de fénye továbbra is beragyogta az óceánt. Bubi és barátai boldogan úsztak tovább, és tudták, hogy sosem felejtik el ezt a különleges napot.
Jó éjszakát, Balázs!
